A konnektor és a vers

Több hulláma is van annak az irodalmi háborúnak, melyet Varró Dániel költő elhíresült gyermekverse, a Hat jó játék kisbabáknak kiváltott az olvasóközönségből.
Nem is akkor kezdődött az egész, amikor a vers megíródott, hanem amikor bekerült az olvasókönyvekbe – ez volt az, ami kiverte a biztosítékokat, méghozzá 2014-ben. Azóta újra és újra fellángol a konnektor-háború, mert kevés az az ember, akit nem késztet véleménymondásra az alábbi vers:

Varró Dániel: Hat jó játék kisbabáknak

Jó játék a cicafarok,
szélte pont egy babamarok.
Én húztam meg, mit akarok?
Jó játék a cicafarok.

Jó játék a mobilteló,
fogalmam sincs, mire való.
Lenyálazom, aztán heló,
jó játék a mobilteló.

Jó játék a laptopkábel,
főleg, ha még nem lopták el.
Négy fogaddal hipp-hopp rágd el,
jó játék a laptopkábel.

Jó játék a lapát,
azzal ütjük apát.
Orrot, fület lapít,
jó játék a lapát.

Jó játék a verseskötet,
van rajta egy teljes köpet.
Átnyálaztam, még egy jöhet,
jó játék a verseskötet.

Jó játék a konnektor,
én jöttem rá magamtól.
Beledugom, hol egy toll?
Jó játék a konnektor.

Első olvasatra nem is értjük, mi ezzel a baj: a vers gördülékeny, vicces, rímei jók, ritmusa helyes, gondolatmenete életszerűen képezi le a kisgyermek világlátását, azzal az abszurd humorral, amivel a felnőttek előszeretettel ruházzák fel a kisbabák gondolatvilágát. Valamiért egyes felnőttek azt hiszik, hogy a kicsinyek jót mulatnak a nagyok társadalmának megcsontosodott, merev szabályain, szokásain, s lépten-nyomon szamárfület mutatnak nekik. Ez a vers egy olyan költőnek az alkotása, aki meg van győződve arról, hogy valami isteni szerencse folytán „kitalálta” egy pelenkás emberpalánta gondolatmenetének belső logikáját, s persze, akadtak hozzá olvasók is, akik telitalálatként fogadták a költeményt. Mások viszont, akikben nem volt annyi humorérzék, hogy a „felnőtt-csecsemő” abszurd bohóckodásait díjazzák, a pedagógia felől próbálták megközelíteni a kérdést, ártalmasnak ítélve az ilyen és ehhez hasonló „viccelődést”, mert lovat ad a kicsinyek amúgy is nonkonformista viselkedése alá.
Ebben a vitában, úgy tűnik, mindenkinek igaza van – pontosabban: mindenkinek van valami igaza –, de ezek az igazságok azért nem érvényesülnek, mert akik képviselik őket, azok csakis a saját szempontjaikat hajlandók elismerni.
A f21 – a fiatalság százada portálon Luca Vizi próbál meg egyfajta összefoglalót adni a kérdésben, próbálkozása és véleménye nem minden tanulság nélküli. Ebből szemelgetünk.

„Szerencsés helyzetben vagyok, hiszen volt lehetőségem segítséget kérni két általános iskolás öcsémtől a mű kapcsán, akiknek egybehangzó véleménye, hogy a vers vicces, és egyiknek sem támadt kedve lapáttal ütni apát miatta. Maga a mű ironikus, így olvasásakor mindenképp érdemes félretenni a komolykodást, és semmiképp sem szabad utasításként értelmezni az olvasottakat…
Természetesen megérthető az is, hogy sokan szó szerint értették a verset, nem érezték benne az iróniát. Ha egy nagyon fiatal gyerek olvassa, talán tényleg „ötletet merít belőle”, ezért fontos a szülők segítsége a helyes értelmezés terén. De vegyük figyelembe, hogy a gyermekkor felfedezésekkel jár, és ehhez elengedhetetlenek a rosszalkodások akkor is, ha nem olvassák Varró Dani versét…
Külön érdemes azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy szívesen látjuk-e egy tankönyvben a verset. Mellette szól a tény, miszerint az irodalomkönyv mellé általában jár egy tanár is. Ő elmagyarázza a tanulóknak, hogy ez nem buzdítás laptopkábelek rágcsálására, és inkább ne szó szerint nyálazzák át a Petőfi-összest, ha mindez egyáltalán felmerülne a gyerekekben. Ellene szóló érv viszont a figyelem, esetlegesen a megfelelő tudásanyag át-nem-adásának hiánya, így ebben az esetben nem biztos, hogy figyelnek a tanár szavára és csak az marad meg bennük, hogy „jó játék a konnektor”.

Legrokonszenvesebb a cikkből az a rész, melyben a szerző saját személyes véleményét foglalja össze: „…A vers mondanivalójával nincs baj, nem emiatt fognak rosszalkodni a gyerekek. Mindenki mászott fára, ugrált az ágyon, labdázott az utcán, esett el biciklivel, evett homokot, csinált más veszélyes dolgokat. Nem vagyok Varró Dani-rajongó, én a nyelvezete miatt nem kedvelem őt, de ez pusztán egy sajátos, szubjektív vélemény. Engem például sokkal jobban zavar a Hat jó játék kisbabáknak témájánál a műben használt mobilteló szó, vagy a más verseiben megjelenő „modern” szavak, rövidítések, így én talán inkább ezek miatt nem adnám kisiskolások kezébe a verset, nem pedig a “provokatívnak” elítélt hangvétele okán.”

(Fenti összeállítás nem akarja kimeríteni a tárgyat, ha valakinek van épkézláb véleménye, álláspontja a konnektor-veszély nagyságáról, ideírhatja…)

2018. február 13.

2 hozzászólás érkezett

  1. Nászta Katalin:

    Még nincs unokám, de lesz. Nem ezt a verset, s az ehhez hasonlókat fogom neki mondogatni. Ha van ebben vicces, akkor az a gügye apukákról és nekik szól, mintha tőlük …

  2. Demeter Maria:

    Jó vicces,vidám vers,bíztosan tetszik a gyermekeknek,azon se csodálkoznék ha meg is zenésítették volna…
    Ha a költő kritikának szánta ezt az iróniát,akkor még na… De másként leírni,hogy :
    Jó játék a verseskötet, van rajta egy teljes köpet” , ez bün.
    És ,hogy jó játék a konnektor …Ez már veszelyes is.Semmilyen humor nem jogosítja fel a költőt,hogy a gyerekek életével játszon .
    Ha ilyen versek kerülnek be az olvasókönyvbe,akkor nem lehet csodálkozni,hogy lassan ezek a gyermekek nem tisztelnek,nem becsülnek semmit,mert a szülőnek nagyon nehéz ezt kiegyensúlyozni.
    Persze,ma a lényeg a vidámság és lehessen röhögni mindenen ( már pl.egy pesti iskolában.)

Szóljon hozzá!