Két vers egy témára – Albert-Lőrincz Márton és Hadnagy József

Albert-Lőrincz Márton: (Körök)

“Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké”
Márai: Halotti beszéd

Egyszer csak a hatvanhattal találkoztam, a Nagyúton, nyilván,
egy kőre írva, karomat fogva a családom mind, kivéve
Pistut, ő akkor már másfél éve hogy elhagyott – haladva a
magtól kifele, a kör második mezejét most nem számolom
bele, onnan Gábor barátom szakadt ki a végtelenbe, jól
vagyok, és mindjárt a hatossal folytatom, ez ködösebb kő a
terepen. Bejárt s bejárnivaló irányt jeleznek előre
és vissza, a két maradékkal a szélek felé megrakottan
haladva, a már megmásíthatatlan s a még megmásítható
utat. Ami elmúlt, radírozza az idő, a maradékot
aszfaltozó gépekkel egyengetik, amelyre ráengednek,
nyilván, hadd szagoljam a szúrós szurok szagát egy darabig még.
Akkor, az elején még nem volt kényszer az iskolakezdés. A
zár már készült, később tették rá a játékos kartondobozra,
az ugyanis nem fért volna bele az iskolatáskába. Egy
évvel később került fel a hátamra, és nyomott vagy huszonkét
évig, végig váltogatva egyik időt a másikkal, értsd, hogy
közben le-letettem, el-elcsatangoltam a focipályára,
játszani a cimborákkal. A kör harmadik síkjában
odvas, vastagtörzsű fák mögé bújt közülük egynehány, Néda
Laci, Bíró Emre. Szóval az én történetem a hatos és
a duplahatos közé ékelte javíthatatlan végrende-
letemet, amelyet nem írok újra, de többször átolvasom,
s a lábjegyzetben jelzem, mit hogyan értelmeztem – titkos beszély.


Hadnagy József: Nem késő sohase

„Egyszer kiás egy nagy tudós mint avar lófejet/ A radioaktív hamu mindent betemet […]
Íme, por és hamu vagyunk”
Márai Sándor: Halotti beszéd

Az idő elnyelte a hősies Tróját,
föld emésztette el Odüsszeusz lovát,
pedig történelmet írt, nem akármilyet,
s mi maradt belőle? – egy ködös sziluett
csupán; a patája, sörénye por s hamu –
tán igaz sem volt, az egész egy nagy kamu.

Érték s érték között vajon hol van a határ?
Kicsoda döntheti el, ló-e vagy szamár?
Majd csak megbeszélik, hogy kaput nyitnak-e;
nekünk sürgős lehet…nem késő sohase.
Bárhogy is legyen, a vége por és hamu,
s elenyész addig ó hány verslábas saru…

2018. március 13.

Szóljon hozzá!