Ezüst híd-Srebrni most: Dijana Tiganj verse

Fehér Illés műfordításaiból

Sejtések (Lopott sorok) – Slutnje (Ukradeni stihovi)

Minden lehetséges, kéznél van minden, csak nem szabad feladni. Míg nem határozol, addig nehéz, akkor minden akadály áthághatatlannak, minden nehézség legyőzhetetlennek tűnik. De ha kiszakítod önmagadból a tétovát, ha kishitűségedet legyűröd, hihetetlen utak nyílnak meg előtted, már nem korlátok közé szorított a világ, nem fenyegetésekkel telt.

*
Mosolyogjon, jóságosan, csipetnji keserűséggel. Hogy az élet és a világ nem tökéletes, bocsássa meg.

*
Bazár vagyok. Tessék! Háromszáz csoda vagyok. Zene. Tolongás… Mosoly. Körhinta. És bolond.

*
Világűr, mely bennem sokkal mélyebb és végtelenebb, mint az űr körülöttem.

*
Ismerjük egymást. Jól ismerjük…
Ám a szerelem az ilyen jól ismert személy felé nem csak elüt a szerelem elkoptatott fogalmától, hanem mintha határos lenne az írígységgel…

*
Szelem minden, ami az első csók és Júdás esküszegése között történik: ezután mindig az egyik a keresztre feszített, a másik meg ezüsttalérokat számol…

*
Húnyd le a szemed, ötig számolj… Valami szépre gondolj… Az ágy felőlem eső részéről szerelem várjon…

*
Sérült ajkammal mosolyt hozok számodra…

*
Most könnyű… Most oda vezet az út, ahová mi indulunk…

*
Egyáltalán nem félek.
Míg birtokollak…

*
Gyengéd szavak sokaságát a magányos órákra…

*
… mert már hosszú ideje
azzal vásárollak, amit hallani szeretnél.

*
De nem szeretsz… Ez mindig mással történik… Beszélsz… De már nem tudom, merre vagy… Tudja valaki?

*
Nem hallgatom többé, amit álmodban suttogsz. Riaszt, akit emlegetsz… És egyre távolabb vagy, mégis egyre közelebb… Mintha újra kezdődne…

*
Millió rubelt sima vállaidért.
Na, legalább a tenyéren lévő angyalt ne csald…

*
Ezután már nincs mit üzennem számodra… Egyedül talán azt, hogy a háborúból megmaradt legszebb érme maradtál, amelyen szívem amputálták…


Sve je moguće, sve je na domak ruke, samo se čovjek ne sme predati. Teško je dok se ne odlučiš, tada sve prepreke izgledaju neprelazne, sve teškoće nesavladive. Ali kad se otkineš od sebe neodlučnog, kad pobijediš svoju malodušnost, otvore se pred tobom neslućeni putevi, i svijet više nije skućen, ni pun prijetnji.

*
Nasmešite se, sa mnogo dobrote i malo, malo gorčine. Oprostite životu i svetu što nisu savršeni…

*
Ja sam vašar. Eto šta! Ja sam tristo čuda. Muzika sam. Gužva….Smeh. Vrteška. I luda.

*
Svemir koji je u meni daleko je dublji i beskonačniji od svemira izvan mene.

*
Znamo se mi. Dobro se znamo…
E, a ljubav prema nekom koga tako dobro znaš, ne samo da odstupa od kliširanog pojma ljubavi, nego pomalo zalazi i u granična područja zlobe…

*
Ljubav je sve ono između prvog poljupca i Judine izdaje : posle toga jedan uvek visi na krstu, a drugi broji srebrnjake…

*
Zatvori oči, broji do pet… Pomisli nešto lijepo… Sa moje strane kreveta nek te ljubav dočeka…

*
Ja ti donosim smijeh na napuklim usnama..

*
Sad je lako… Sad je put tamo gdje mi krenemo..

*
Ja se ne plašim nimalo.
Sve dok te bude imalo…

*
Sve nježne riječi svijeta za duge puste sate..

*
…jer odavno te kupujem
s onim što si htjela čut’.

*
Ali me ne voliš… To se uvek drugom desi…Govoriš… Ali više ne znam gde si… Da li neko to zna?

*
Ne slušam više šta šapućes dok snivaš. Plaši me koga pominješ… I sve si dalja, a sve mi bliza bivaš…Kao da opet počinje…

*
Milijun rubalja za tvoja glatka ramena.
Daj, makar ne varaj ovog andjela na dlanu…

*
Dalje zaista ne bih imao ništa više da ti javim… Jedino možda to da si ostala najlepša medalja iz najlepšeg rata u kome su mi srce amputirali…

Dijana Tiganj (Prizren, 1995)

Fehér Illés fordítása

Forrás: Ezüst híd-Srebrni most

 

2018. március 14.

Szóljon hozzá!