Farkas József György:  Vámbéry Ármin – Buhara, Híva

Az egyik legismertebb magyar Kelet-kutató, Vámbéry Ármin (1832–1913) Wamberger Hermann néven szegény zsidó család gyermekeként látta meg a napvilágot Szentgyörgyön, Pozsony közelében (ma: Svätý Jur). Hároméves korában megbénult a bal lábára, így járta be később Közép-Ázsia országait. Édesapja röviddel az ő születése után meghalt, a család Dunaszerdahelyre költözött, születési helyeként is sokszor tévesen ezt a csallóközi várost jelölik meg (most gimnázium viseli ott a nevét).

A dunaszerdahelyi népiskolába járt 12 éves koráig, azután szabóinas lett, majd a falusi kocsmáros gyerekének a házitanítója. Tehetősebb támogatói segítségével tanulmányait előbb a szentgyörgyi piarista gimnáziumban, 1847-től a soproni evangélikus líceumban, majd Pozsonyban és Pesten folytatta.

Nevét diákkorában, az 1850-es években magyarosította.
Ritka nyelvtehetséget árult el: tizenhat éves korára már folyékonyan beszélt magyarul, latinul, franciául és németül, közben tanulta az angolt, néhány skandináv nyelvet, oroszt, szerbet és más szláv nyelveket, majd megtanulta a török nyelvet is. Eötvös József támogatásával 1857-ben Konstantinápolyba utazott, ahol négyéves tartózkodása alatt sikerült olyannyira törökké válnia, hogy egy híres államférfi a titkárává választotta. Mindeközben tudományos folyóiratokban számos tanulmányt tett közzé – török források alapján – a magyarság történelmi vonatkozásairól. Ott, a Boszporusz partján jelent meg első műve, a német-török és török-német szótár 1858-ban.

Buharavár

Azzal a szándékkal, hogy felkutatja a magyarok őshazáját, a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával 1861-ben Pestről útnak indult. Rasid effendi néven, dervisnek öltözve Konstantinápolyból Teheránig jutott el, ahol csatlakozott egy Mekkából hazatérő közép-ázsiai zarándokcsoporthoz. Két évre rá, 1863-ban megérkezett az üzbég Horaszanba (mai nevén: Híva / Khiva / Xiva), ahol sikeresen játszotta a dervis szerepét. Úti jegyzeteket csak titokban készíthetett. Vándorlásának fontos állomásán, a buharai emír palotájában – az egykori emirátus nemzetközi kapcsolatait bemutató kiállítás részeként – egyéb dokumentumok mellett napjainkban magyar nemzetiszín szalagos koszorú őrzi nevét és emlékét. 

Később, Szamarkandban felkeltette házigazdái gyanúját, de a több mint félórás kikérdezés alatt meggyőzte őket igazhitű voltáról. Pestre 1864-ben érkezett vissza; első ízben sikerült egy európainak oda ellátogatnia, amerre Vámbéry Ármin járt. Angliába utazott (1865), ahol kitüntető fogadtatásban és elismerésben részesítették, tudományos társaságok, mindenekelőtt a Királyi Földrajzi Társaság tiszteletbeli tagjává választotta, útirajza is Londonban jelent meg először. Csaknem négy évtizeden át, 1865–1904 között a budapesti tudományegyetemen a keleti nyelvek tanára volt. Bár a magyar tudós társaság nem osztotta a népünknek nem finnugor, hanem török eredetét valló Vámbéry elveit, 1876-ban az MTA rendes tagja lett.

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban

2018. április 1.

Szóljon hozzá!