Szente B. Levente: Tücsök, Zöld Manó és a többiek (19)

– Merre tartanak most a koboldok? És hányan vannak? – Picur hangja megremegett, de igyekezett palástolni izgalmát, nehogy Kurjancs észrevegye.
Kurjancs tekintete ekkor a Tücsök mögötti bozótosra tévedt. Picur követte tekintetét. A bozontos növényzet között mozgást vélt látni. Ez pedig nem volt jó jel.
– De a koboldok sem örültek sokat a kövednek, hi-hi. – folytatta Kurjancs – Mert odakerült Réti, a beszélő madár, s huss, le a levegőből, és úgy kikapta a kobold kezéből a követ, hogy csak úgy tátották mind a szájukat. Ehhez mit szólsz?
– Szólnék én, ha tudnám, merre tart most Réti, a beszélő madár… – vonta meg vállát a kis manó, s most sem nézett Kurjancsra. Úgy tűnt, ez a magaviselet idegessé teszi az Apró Dolgok Démonát.
– Nem – mondta az, keményen, daccal a hangjában.
– Neem?
– Azért sem.
– Mert nem tudod! – kotyogott közbe Tücsök, remélve, hogy erre árulkodni is fog.
Kurjancs felfújta magát. Olyan pufók arcot vágott hirtelen, hogy bohócnak is beillett volna. A két jó barát majdnem elnevette magát.
– Úgyis itt lesz pillanatokonbelül, miért mondjam meg? – legyintett, de volt ebben valami kárörvendés is, s mire valamelyikük szólhatott volna bár egy szót is, úgy eltűnt Kurjancs, mintha köddé vált volna.
– Most ettől okosabbak lettünk? – kotyogta Tücsök, és a lába elé nyújtózkodó szederindáról leszakított egy szemet.
– Gyorsan, el kell mennünk innen. – A kis manó futásnak eredt. – Valami közeledik felénk a bokrok közül.
– Odanézz! – kiáltott fel Tücsök futtában. – Réti!

A fák között egy madár szállt szélnél is sebesebben feléjük. – Réti! – integetett neki. – Ide, itt vagyunk!
Réti, mert csakugyan ő volt, most egy kört írt le a fejük fölött, aztán lassan, méltóságteljesen ereszkedett alá, egyenesen a két kis kalandor lába elé. Hej, hogy örültek egymásnak! Szólni sem tudtak nagy hirtelen. Tücsök épp bemutatni készült barátját, de Réti megelőzte:
– Sokat hallottam rólad. – mondta, és szárnytollat nyújtott Picurnak. – Amióta elindultatok, rólatok suttog mindenki… De hagyjuk ezt, barátaim, itt van, amit elvesztettél – mondta a beszélő madár, s ki tudja honnan, egy mozdulattal elővarázsolta a Követ, aztán Picur markába nyomta, mielőtt az még szólhatott volna egy szót.
– Mintha láttam volna valakit az imént abban a bozótosban – váltotta suttogóra hangját Picur. – Az előbb is mozgást láttam, de azt hittem káprázik a szemem.
– Én azt hittem, hogy te mozgattad a bokrot, Réti… – ciripelte ijedten Tücsök, de ekkorra már maga is látott valamit.
– Mintha… – de nem fejezte be, mert abban a pillanatban megmozdultak a környék összes bokrai, növényei, virágostól, s eddig soha nem látott lények özönlöttek el a helyet, ahol a három barát állt. Első meglepetésükben szólni sem tudtak. A következő pillanatban sűrű homály, majd sötétség borult rájuk.

(Folytatjuk)


Előzmények: 1. rész2. rész , 3. rész 4. rész, 5. rész, 6. rész7. rész8. rész, 9. rész10. rész11. rész, 12. rész13. rész, 14. rész, 15. rész, 16. rész, 17. rész, 18. rész

2018. május 14.

Szóljon hozzá!