B. Tomos Hajnal: Kivételes lélekszépülés

Épp a reggeli kávémat töltöttem ki kedvenc majolika-csészémbe, amikor csengettek. Kinyitottam az ajtót s egy gyönyörű fiatal nő állt előttem, földig érő ruhában, vagy legalábbis úgy tűnt, hogy földig ér, mert csak az arcát meg a nyakát lehetett látni. Olyan volt mint egy tünemény s én hirtelen visszapillantottam a nyitott ajtón át a konyhába : vajon tényleg befőztem a kávét és tényleg ott van az asztalon a kedvenc majolika-csészém, vagy még mindig alszom. De a hölgy nagyon is valós volt, sőt meg is szólalt:
– Én vagyok a Szépség
– Hát azt látom –motyogtam, – de mi járatban van nálunk felé?
– Most került sor Önre, hát eljöttem …
– No, ezzel aztán jócskán elkésett – buggyant ki belőlem a kacagás, mintha egy jó viccet hallottam volna.
De a szép hölgy komoly maradt sőt, mintha megsértődött volna.
Hátat fordított s úgy haladt lefele a lépcsőkön, mint akinek nincs lába, hanem csak lebeg pár centivel a fokok fölött. Ekkor már bánni kezdtem a durvaságomat és valahogy marasztalni szerettem volna:
– Hölgyem ! izé ….Szépség ! Ugye nem csak a testi szépségre gondolt…. mert azt mondják van más is, ami így, kívülről nem látszik …
– De igen, én csak a testi szépségről felelek, de mondja csak, az ön lakásából áradozik ez a finom kávéillat ?
– Igen, éppen most főztem … parancsol egy csészével ?
-• Hát azt nagyon megköszönném…. egyébként azt hiszem, most az egyszer tehetnék egy hangyányi kivételt. Elvégre a lélek is a test tartozéka.

2018. június 5.

3 hozzászólás érkezett

  1. Nászta Katalin:

    10-es osztályzat!

  2. B.Tomos Hajnal:

    Tanárnő kérem…..megtiszteltetés !

  3. Nászta Katalin:

    Néha a tanárnőknek is jól esik, ha kitűnőre vizsgáznak :)
    Annyira helyén van ebben a kis írásban minden!

Szóljon hozzá!