Nagy László Mihály: Égtörő Mátyás a rengetegben

Mátyás a napközi csodagyereke volt, mindent tudni akart és sok mindent már tudott is. Azt mondták róla, még sokra viszi, nagyon éles eszű. Pedig inkább csodálkozó volt. Mindenen elámult, de ha felfogta, megértette, máris megvolt a véleménye, tovább akart lépni a témában, feljebb, feljebb; úgy is hívták Égtörő Mátyás. Az apja Matyinak szólította, s nemcsak apa-fia, de jó haverek is voltak. Anyuka külföldre ment dolgozni, de közben férjhez is ment, s nem jött haza. Idővel Mátyás megszokta, hogy az apu egyben anyu is. Együtt keltek, feküdtek, mentek ide-oda Sárikával, a sárga Daciával. Most is kirándulás volt a műsorban, kimentek a rengetegbe, egy nyaralóba, a hegy tetejére, apu vette már rég, de nem modernizálta, fával tüzeltek, pottyantósba budiztak, ám Matyi nagyon élvezte, hisz minden olyközel volt az éghez, a csillagokhoz. Fát vágtak, aprítottak, tüzet raktak és járkáltak a rengetegben.
Ahogy megérkeztek, kipakoltak, s irány a fásszín, benne a tuskó és a fejsze. A kezdet nehéz volt, de a favágás is sikeredett, s hasadt a fa, nagy volt az öröm. Felnyalábolták a tűznek valót és behordták. Apu fúrészport hozott, kis motorinát töltött rá, majd közösen egy fatornyocskát építettek, elő a gyufát és már lobogott is a tűz, Mátyás alig akarta becsukni a kályhaajtót… De a azsabály szabály volt…
Vacsoráztak, s be az ágyba. Kint beborult, mennydörgött, s az eső kopácsolni kezdett a tetőn: Ez szebb mint az Ómega legjobb száma, mondta a kicsi óriás és már aludt is…
Reggel gyönyörű napsütés. Apu szerint a napi program a gombaszedés és -készítés lesz. Útközben láttak egy őzet két gidával, s egy üregi nyulat, Mátyás bánatára, aki egyiket sem tudta megfogni. Az erdő mélyén a fiúcska sehogy sem értette, miért nem tehet ő is minden gombát a kosárba, például a galóca, az a legszebb, és mégsem… Igy kerültek a keserűk a kosárba, a rókák, a pereszkék a szatyorba, s Apu is ellenőrizte a zsákmányt. Otthon elosztották a munkát: Mátyás készítette a keserűgombákat, szalonnacsíkokkal, túróval, sóval, amíg a száruk meg nem puhult, akkor a szárat le, kipréselte belőle a levet az utolsó cseppig. Belejött.
Apu készítette a gombapaprikást és odatette a puliszkavizet. Kint ragyogott a Nap. Apu terített és azt mondta: ma kinn alszunk a szabad ég alatt, s nézzük a csillagokat amíg elalszunk.
De apu, hát nem jönnek az állatok?
Láthattad ma is, ha nem félsz tőlük, ők félnek tőled, még a vaddisznók is elszaladtak.
Igaz, akkor jó, aludjunk kint, de csinálunk egy nagy tábortüzet…
A tábortűz mellett ki-ki a hálózsákjából a csillagos eget bámulta. Feltérképezték: Kis Göncöl, Nagy Göncöl, Sarkcsillag, Tejút, majd mindketten belealudtak. Hajnalban Apu arra ébredt, hogy két óriás orrlyuk szimatol fölötte, a pirkadó hajnalban… Hirtelen megfordult, maga alá nyalábolta a fiát, hármat-négyet hempergett vele. Mire Mátyás is felébredt, majd észrevette a bivaly bocit, amint körülöttük legelészget, az anyja felügyelete mellett. Mátyás az apjára nézett:
– De Apu, hát te megijedtél? Kemény csávó vagy, mondhatom…

2018. június 11.

Szóljon hozzá!