Fülöp Kálmán: Üzenem

Pironkodom
a történteken,
mást vártam
és akartam:
elképzeltem,
ogy ott leszek
estefelé a parkban.

Nem találkán,
csak visszanézőn,
újsággal kezemben,
mint amikor
vártál az öreg padon,
s a kőlépcsőn
feltűnt kíváncsi arcom.

Nem mentem el,
mert féltem:
csalódást okoz
a park, a pad,
és minden, ami akkor
múltamból kiszakadt –

gondolatban
újraéltem a perceket
kertemben, ahol az
árnyék még a régi:
a szépet, a jót, az igazat…

2018. június 12.

Szóljon hozzá!