Nászta Katalin: szívünk tele

te megfekszed a gyomrot
általában
nevetni akarunk, anyu!
nevess csak, fiam, a világba bátran
úgysem kérdi majd: mizu?
hasítsd ki belőle részed
marad másnak is bőven
amit otthagysz, azt úgysem tudnád
magaddal vinni, az nem aféle
valahogy, és ez a veleje
úgy vagyunk összerakva
amit nem bírunk felmarkolni
otthagyjuk, marja, aki kapja
hiszen még az is kacatnak tűnik
amivel tele a zsákunk
hányszor lenne könnyebb
ha üres lenne a hátunk
ott bent a szív – már ez is közhely
tele van ringgyel-ronggyal
néha, mikor kitakarítjuk
kiderül – a limlom alatt
ott vacog kincsünk
hogy megtalálnád
s fölmutasd hadd lássa más is
mid van az évek összehordta
kacatok alatt,
ha meg a semmi lenne, tévedsz
az nem látszana
de az a semmiség, amire rálelsz
abban mindened ott van

2018-06-03

2018. június 12.

Szóljon hozzá!