Tömeggyilkosság VB előtt

Nemrég az angol Guardian nagy cikket írt Oroszország kóbor kutyáiról. Mindenütt élnek, még Csernobil zárt övezetének erdőiben is. Moszkva és számos nagyváros kutyafalkái különösen intelligensek. Éjszakára nem maradnak a településeken, hanem kivonulnak vidékre, bokros, fás területre. „Aztán minden reggel felszállnak a vonatra és beutaznak a ‘munkahelyükre’. Tudják, hogy az elülső és az utolsó kocsi a legkevésbé zsúfolt, ide szállnak föl. Tudják, hol kell leszállniuk a legjobb ételekért. Amikor hordájuk ételt koldul, mindig a legfiatalabb és a legaranyosabb kedves tagokat küldik előre, tudván, hogy ez meg fogja olvasztani a járókelők szívét. A forgalmas utcákon még megtanulták a közlekedési lámpák jelzéseit, és biztonságban tudnak átkelni a gyalogosok mellett lépkedve”. Így írt a GuardiaHát ez az idillinek festett kép most megszűnt. Legalábbis Moszkvában, Rosztov-na-Donuban, Volgográdban, Jekatyerinburgban, Szamarában, Szocsiban, Kazanyban, Kalinyingrádban, Szentpéterváron, Szaranszkban. Ismerős nevek? Focirajongóknak biztosan. Ezek a csütörtökön kezdődő világbajnokság városai.

Az oroszok úgy döntöttek, hogy a nagy eseményre érkező nézőket patyolattiszta városoknak kell fogadni. Sok milliárdért kifestették a főutvonalak házait, begyűjtötték a hajléktalanokat (mint ahogy hamarosan Budapesten is történik) és összefogdosták a kutyákat. És megölik őket. Az orosz blogszféra tele van lemészárolt kutyák fotóival. Ugyanez történt 2014-ben a téli olimpia idején Szocsiban. Mérgezett nyilakkal, mérgezett csalétekkel takarították el a „biológiai szemetet”, ahol a szervezőbizottság a kiirtott állatokat nevezte. A futball világbajnokság városaiban a becslések szerint kétmillió kutya él. Helyesebben csak élt. Ki tudja most hányan vannak.

Mindenesetre a Guardian cikkének főszereplője Herkules él. Neki szerencséje van. Nem a futball városaiban született, hanem a Csernobil környéki vadonban. Ahol csak a radioaktivitás fenyegeti, nem pedig a sintér.

Herkules

Forrás: AHAZAblog

2018. június 14.

1 hozzászólás érkezett

  1. Skandikamera:

    Elolvastam, és megnéztem a naptárt. Jól tudtam, nem április elsejét írunk. Utánanéztem, és… szóról szóra ez áll a Guardian cikkében.

    https://www.theguardian.com/commentisfree/2018/jun/04/russia-killing-stray-dogs-world-cup-fifa

    Az még hagyján, hogy csoportosan vonatoznak – marha jó dolog lehet a bolhás társasággal együtt utazni – és megvárják, amíg a lámpa zöldre vált, de az, hogy “mindig a legfiatalabb és a ***legaranyosabb kedves**** tagokat küldik előre, ****tudván***, hogy ez meg fogja olvasztani a járókelők szívét” – az egy szirupos sci-fi írótól is merész húzás.

    Azzal, hogy Szibériában állati körülmények között élnek emberek, és a rossz minőségű, házi alkohol évente több százezer életet követel – szociális munkás adata a “Russia with Simon Reeve” műsorban, https://www.bbc.co.uk/programmes/b097l4s7 – nem lehet meghatni a nyugati polgárt. “So what?”. A kutyával tessék emberi módon bánni! És, hogy ez mennyire így van, álljon itt egy sokak által felháborítónak tartott szösszenet:

    “Amikor a szomszéd megbetegedett, és hirtelen kórházba kellett vonulnia, közeli rokon híján rám bízta a kutyáját. Megkaptam a tennivalók listáját, és a pénzt a kutyaeledelre. – Nem lesz szükség kutyakonzervre, mire kikerül a kórházból a kutyája a körtét is megeszi – mondtam. Halkan mondtam, mert manapság a bolti kutyatáplálék a standard, minden más, mint például az ételmaradék, vagy urambocsá csont állatkínzás számba megy.

    Lajossal – a kutya apósomra emlékeztetett, ezért ideiglenesen elneveztem – jól ismertük egymást. Korábban is vállaltam, igaz, hogy rövidebb időre az őrzését. (Fordított világot élünk, évezredekig a kutya őrzött minket, most rajtunk a sor. )

    Reggelente a lakótelep melletti füves park közepére kuporodott, és kaján képpel körbenézett: “Ide figyeljetek, mindjárt szarok egyet, de nem ez a poén, hanem az, hogy ez a faszi felszedi, és becsomagolja. Csak tudnám, mit csinál vele?”

    Nem álltam neki bizonygatni, hogy a látszat csal, mert hiábavalónak tartottam. Ahogy egy meghökkent marslakónak is hiába magyaráznám, hogy nem a Kutyák bolygójára érkezett.

    Lajos az előszobában aludt, a beszédes szemek hiába mondták azt, hogy: „hazudik az a kutyatulajdonos, aki azt állítja, hogy nem alszik a kutyájával.” Eleinte nem értékelte az étrendjén beállt változásokat sem, de harmadnapra a vízbe áztatott száraz kenyérhéj lett a kedvence. Ha azt megette, kapott körtét desszertnek. Jó volt a körtetermés az idén. Arra is rájött, hogy tőlem csókra nem számíthat. Nemcsak azért, mert felnyalta a járda fényes foltjait, hanem azért mert ő egy állat, és az állatok megélnek csók nélkül.

    Egy hét múlva hazajött a szomszéd, és átvette Lajost. Kapott mellé egy zacskó körtét is.”

Szóljon hozzá!