Nászta Katalin: Folyamat /1

Ha meghallgatnál, egy sort sem írnék.
Az írás a hiányod jele.
Megírjuk, majd rangsoroljuk hiányainkat.
A semmiből építünk látszatvárakat.
Mivel a szavak meghosszabbítanak, átcsúszunk lassan hiányainkba.
Mikor ránk omlanak látszatváraink, nem látszunk alattuk, mert azonosultunk hiányainkkal.
Mi kerül megítélésre végül mégis?
Fájdalmaink.
Ezek szobra mintáz minket, mikor már nem vagyunk, épp ezért fájunk majd örökké.
Hiányaink égetnek az örökkévalóságba.

2018. 06. 10.

2018. június 16.

Szóljon hozzá!