Fehér holló szárnyon a „Táltos erő”

Romos templomok, üresen maradt iskolapadok, elnémult haranglábak, parlagon maradt kietlen dombvidék, feledésbe merült történelmi emlékhelyek, kifosztott kastélyok, járatlan utak, isten háta mögötti falvak, életút barázdálta homlokú öregek, kérges tenyerű parasztok – foglalhatnánk össze néhány szóban mindazt, amiről a kolozsvári Világhírnév Kiadó gondozásában megjelent Táltos erő című riportkötetében ír Bodolai Gyöngyi, a Népújság munkatársa. A könyvet pénteken délután a marosvásárhelyi unitárius egyház Bolyai téri közösségi termében mutatták be.

A zsúfolásig megtelt terem jelezte, hogy olyan szerző könyvét avatják, aki immár több mint 20 esztendeje a Népújság szorgos napszámosa, olyan ízig-vérig újságíró, aki megfelelő empátiával közelít témáihoz, örökös kíváncsisággal tárja fel a világ igazát, s teszi olyan sajátos megközelítéssel, ami minden írását egyedivé, bodolai gyöngyissé teszi. Ettől átérezhetők, emberibbek riportjai, amelyek az évek során megjelentek a Népújság hasábjain, s amelyeket Kuti Márta szerkesztő gondozásában a kötetbe foglaltak.

A könyvbe nagyrészt a Mezőségen, abban a történelmi régióban készült riportok kerültek be, ahol a Kárpát-medencébe vándorló magyarok is elidőztek. Ahol az idők során az élet az itt lakókat a megélhetésre, a túlélésre nevelte, s az egyre inkább fogyatkozó magyarság arra kényszerült, hogy hagyományaiba, anyanyelvébe a megmaradás megannyi lehetőségébe kapaszkodjon. A riportok – túl a műfaj követelte aktuális témákon – olyan korrajzok is, amelyek a mezőségi szórványvidéket a nap 24. órájában mutatják be az olvasóknak, a beszélgetőtársak lecsupaszított realitásában. Megrázó, ugyanakkor felemelő történeteket olvashatunk, amelyek elkalauzolnak a mezőségi romák sorsától, a Haller grófok történelem tépázta életútján át Torockótól a Gyimesi csángókig, a Csitári hegyekig. A kötetbe foglalt riportok végkicsengése nem az egyre inkább megfogyatkozott közösség jajveszékelése, segélykiáltása, hanem erőt – ahogy a kötet címe is sugallja: táltos erőt – adó reménysugár. Példaértékű sorsok tárulnak fel, amelyek azt igazolják, hogy a kisebbségi létbe szakadt közösségben hogyan lehet és kell, miért érdemes megmaradni mezőséginek, magyarnak, csángónak.
Talán ezért is támogatta a könyv megjelenését a Szabó Csaba által elindított szórványmentő mozgalom és karolta fel anyagilag a Hargita Megyei Tanács és Hagyományőrzési Forrásközpont. A Fehér holló sorozat korábban megjelenő kötetei is hasonló, kisebbségi létünket bemutató riportokat, írásokat tartalmaznak. Amint Bodolai Gyöngyi könyvbemutatóján is elhangzott, a riportok kötetbe foglalásának ötletét is egy korábbi szórványtanácskozás adta, ahol szó esett a mezőségiek sorsáról, amellyel a konferenciát megelőzően a szerző több írásában is foglalkozott. Az újságíró e kötettel méltó helyet foglal el a „szórványtündérek” sorában olyan szerzők mellett, mint Balázs János, aki a Brassói Lapok és az RTV munkatársaként hasonló szórványapostoli küldetést vállal, akár Mihály István a kolozsvári rádiótól vagy Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője, Tamási Attila, Simon Ilona, de mindenekelőtt maga a mozgalom elindítója, mozgatórugója Szabó Csaba, az est házigazdája.
Az unitárius egyház tanácstermében megrendezett könyvbemutató nemcsak magáról a kötetről szólt, valódi tiszteletadás – „homage a region de champ” – volt a Mezőségért, a szórványsorsban élőkért. Erről szólt Balázs János és Mihály István recenziója is. A Mezőség iránti elkötelezettségről kérdezte a szerzőt Kuti Márta szerkesztő. Nagy Miklós Kund, a Népújság főszerkesztője pedig azt a munkatársát méltatta, akinek jelenléte, munkássága, színes írásai nélkülözhetetlenek a lapból. Az élményt fokozták a szerző által a riport útjai során készített fotók levetítése. Mindezt tetőzte Riţiu Krisztina mezőségi népdalok tolmácsolásával és Bodolai Balázs, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze által előadott Kányádi Sándor-versek is.

A bemutató igazi családi hangulatban zajlott, amelyen – a kiadó hagyományait követve – a következő kötet megjelentetésének az alapját is sikerült nagyrészt „előteremteni”, mivel a tanácsterembe elhozott könyvek mind elfogytak. Kell-e ennél jobb ajánló?

Vajda György

Népújság, Maros megyei közéleti napilap (2011. február 7., hétfő)

2011. február 7.

Szóljon hozzá!