Ágoston Hugó: Tudományellenesség

Nemrég emlékezett meg a világ – szűkítsük a kört: a tudományos világ – Karl Marx, ahogyan magyarul meghonosodott: Marx Károly születésének kétszázadik évfordulójáról. Minden idők egyik legnagyobb hatású gondolkodójáról van szó, A tőke című monumentális alapmű, és -természetesen ezt is tudjuk róla – az 1848-ban kiadott kísértet(i)es Kommunista Kiáltvány szerzőjéről. Persze Marxot lehet kifogásolni, az elméletére alapozó ideológia miatt kárhoztatni, Kelet-Európában sorra döntötték és döntik le a szobrait (miközben Nyugat-Európában újakat emelnek, minden valamirevaló egyetemen intenzíven tanítják, közgazdaságtani eszméi egyre divatosabbak, arról nem is beszélve, hogy néhány évvel ezelőtt Németországban kis híján a legnagyobb németnek szavazták meg, végül Konrad Adenauer és Luther Márton előzte meg szoros versenyben), de „kiközösíteni” az emberiség közkincsének tekinthető tudományosságból nem lehet.
Ugyanúgy, ahogy mondjuk Darwint, Einsteint, Freudot sem lehet „törölni”, mert a művük fennmaradt és fennmarad, fontos tanulságokat hordoz akár meghaladottan is, vagy éppen azért, mert forradalmi paradigmájukat fölülmúlva jut a tudomány magasabb szintre az ember, a társadalom, a világ megértésében.
A fentiek alapján azzal vádolhatna valaki, hogy célzatosan válogattam meg a példákat a haladáspárti gondolkodás nagyjai közül, de ugyanúgy nem lehet mondjuk Friedrich Nietzschét „kihagyni” a filozófiatörténetből amiatt, hogy übermensch-elméletüket a nácik tőle vették át.
Néhány héttel ezelőtt Budapesten egy másik korszakos filozófus, Lukács György emlékének és művének a likvidálása kezdődött meg azzal, hogy bezárták a Lukács Archívumot. A világhírű esztétáról, Thomas Mann egyik meghitt szellemi barátjáról van szó, aki – természetesen ezt is tudjuk róla -már a Tanácsköztársaság idején és később az 1956-os forradalomban fontos, bár vitatott szerepet játszott, de ez nem változtat azon, hogy a demokratikus Nyugat ma változatlanul iskolateremtő gondolkodóként tartja számon.
Nyilvánvaló, hogy ezeknek „a múlt eltörlésére” tett, olykor diktatúrákat és Orwellt idéző kísérleteknek semmi közük nincs a tudományossághoz. Bennük egy olyan jelenség – mondhatni elvi, tudatos tudományellenesség -nyilvánul meg, amely túlmutat nem csak az áltudományos blődségeken (amilyen az őseredet, tulajdonképpen egyfajta alig leplezett fajelmélet szolgálatába állított, sajátosan éretelmezett „genetika”, más „tudományos” összeesküvéselméletek, továbbá a homeopátia, asztrológia, ezotéria, numerológia és tsai), amelyekkel a jónép önmagát hülyíti, vagy a középkort idéző, tudományosnak álcázott fontoskodásokon (amilyen az evolúció vagy a globális felmelegedés tagadása, a kreacionizmus harcos hirdetése, a Tízparancsolat mint panaceum ajánlása stb.), illetve mindezek eklektikus egyvelegén… Megjegyzem, a hit erejében olykor magam sem kételkedem, a lelki szférában sok minden történik, objektiválódik, amiről „képzelmünk sincsen”, de képzettségemnél fogva ezt sem tekinthetem éppen határtalannak. (Elgondolkozott valaki azon, hogy miért kell a templomokra villámhárító?…)
Nem, a tudományellenesség gyakran az állampolitika rangjára emelt önkény képében jelentkezik, hasonlóan ahhoz, mint amikor a sajtószabadságot sérti és korlátozza!
Például minap a magyar kormány úgy döntött, hogy az akadémiai kutatóközpontok támogatásának jelentős részét megvonják, illetve a jövő évi költségvetésben egy új hibrid minisztériumhoz irányítják. Az intézkedést nehezen lehet másként értelmezni, mint kísérletet az akadémiai szféra ellenőrzésére, függetlenségének csorbítására. Persze a kialakult vitában mindkét félnek úgymond lehetnek érvei (a Népszabadság megszüntetését is milyen szépen meg tudták indokolni „gazdasági okokkal”, aki akarta elhitte, aki nem, az még mindig csóválja a fejét), különben is ahhoz képest, hogy a nemzetet, Európát, a világot, az univerzumot kell megmenteni, a civil és az akadémiai szféra gondja ugye bagatell.
Mindezek tudatában, a kérdéshez érdemben hozzászólni nem bírván, befejezésül egy dolgot tehetek: ideírok egy keserű kommentet egy cikk alól, amely az említett szabályozás elleni tüntetés előkészületeiről szól: „A magyar nép jelentős része nem is igazán tudja, mit is csinál az MTA. Aki tudja is, nem érdekli. Honfitársaim elsősorban a tv-s szappanoperák, a mindennapos megélhetés és a sportműsorok/focimeccsek háromszögében élik le az életük jelentős részét. A Momentum ifjú vezetői magukból indulnak ki, pedig a falunapok, a Fásy showk, a Fradi-Újpest meccsek közönségéből kéne kiindulniuk. Orbán rájött erre, Trump, a német AFP vezetői, az angol BREXIT hívők irányítói mind-mind rájöttek erre. A biokémiát, a fizikát nehéz megérteni, a homeopátia bölcsességeit sokkal könnyebb. A szociológia összefüggéseit, a pszichológiát, a filozófia mélységeit megérteni nehéz, a frázisokat sokkal könnyebb. A helyzet reménytelen. El kell innen menni.”
Nagyon szomorú vagyok megint.

Forrás: Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása, Vélemény rovat, 2018. június 21.

 

2018. június 22.

1 hozzászólás érkezett

  1. Ágoston Hugó:

    https://index.hu/tudomany/2018/06/29/kilepett_freund_tamas_a_batthyany_korbol_az_mta_allamositasa_miatt/

Szóljon hozzá!