Faluvégi Anna: Facebook

A Facebook egy nagyon jó találmány. Amikor rákerestem neten, hogy mit is írnak pontosan róla, ilyen megnevezéseket találtam: „képmuti”, „képmutyi”, és még sok mást is, de ezeket odaillő kifejezéseknek ítéltem meg. Azt is a neten olvastam, hogy „amerikai alapítású közösségi hálózat, amely 2004. február 4-én kezdte meg működését”. „2017 júniusában újabb mérföldkőhöz érkezett a portál: az aktív felhasználók száma meghaladta a 2 milliárd főt.” Hűha! Ezekből az adatokból kiindulva, látszik, hogy a Facebook nagyon is népszerű hálózat. S mint ilyen, nagyon sok ember tölti mindennapjait a számítógépe előtt, csüngve a monitoron. Vajon mit helyettesít ez az időtöltés? Kik lógnak rajta? És miért?
A Facebookon mindent megtalálsz. Jóllehet, ismerőseink köre az elsődleges információáradat kulcsa, de végül mindenbe betekintést nyerhetsz. Főleg, az ismerőseid lelkivilágába, hétköznapjaiba, ünnepnapjaiba, családi eseményeibe, vagy az aktuális témába, amit éppen megosztanak az oldalon. Jóllehet, felszínesség az egész, egy álca, ugyanis itt aztán mindenki olyannak mutatja magát, amilyennek szeretne látszani. Az együttérzést a lájkolások száma dönti el.
Vannak emberek, akik előnyös fényképeiket osztják meg az oldalon, ezek biztosan nagyon is elégedetlenek külsejükkel, vagy felhívják ismerőseik figyelmét arra, hogy ők mennyire „jók”. Mások felteszik az ebédjüket, vacsorájukat, nyaralási élményeiket, s néha nincs idő megélni a csodálatos perceket, mert azzal foglalják el magukat, hogy „ezt gyorsan meg kell osztanom a Face-n”. De ugyanaz a helyzet, ha új ruhát vásárol, ha elmegy kozmetikushoz, manikűröshöz, vesz egy kocsit, vesz egy házat, baba érkezik – na, aztán itt semmi intimitás nincs, hadd lássa mindenki a csöppséget napról napra, mennyit eszik, mennyit gyarapszik, mennyire szép, tökéletes. Fent van a kutya, a macska, az agyonvágott egér, és sok más hasonló kép és videó… de valójában kit is érdekel ez az egész? Pontosan ezzel a „mindent tárjunk szem elé” törekvéssel megszűnik az intimitás az élet minden területén. Aki mély érzelmekről oszt meg bölcsességeket, annak valójában arra van szüksége, hogy belső erőre tegyen szert. Aki láttatni kívánja tárgyi bizonyságait, annak elismerésre van szüksége, amit a külvilágban keres. Aki a szeretetről prédikál, annak kevés adatik belőle, s aki az embereket általánosítva alázza, az magával sincs kibékülve.
Mire jó a felszínesség? Mit takar ez a felszínesség? Szinte mindent, ami mély és emberi. Mindent, ami a meghittségről szól. Vajon nincs szükségük az embereknek intimitásuk megélésére? Vajon mire jó a felszínes boldogság kinyilvánítása? Ezzel nyomják el valódi problémáikat? Vagy valóban annyira hiányzik belőlük az önszeretet, és annyira sok a szorongás, hogy mások elismerésére éheznek?
Ha jól megfigyeljük, Maslow szükséglethierarchiájával vonható párhuzamba a Facebook- vegyület. Abraham Maslow dolgozta ki azt az elméletet, amely szerint az embereket szükségleteik kielégítése késztet bizonyos cselekvésekre. Öt alapvető szükséglet létezik: „1. Fiziológiai szükségletek: éhség, szomjúság, szex, alvás, meleg. 2. Biztonsági szükségletek: biztonság, rend, állandóság, kiszámíthatóság. 3. Közösséghez tartozás: szeretet, hovatartozás, ragaszkodás, csatlakozás, identifikáció, perszonális kapcsolatok.4. Megbecsülés szükséglet: státusz, hatalom, siker, önbizalom, presztízs, bizalom, tisztelet, kompetencia. 5. Önmegvalósítás: az a vágy, hogy az egyén egyre többre vigye, hogy azzá válhasson, amire képesnek érzi magát.”
Ezek a szükségletek társadalmi pozíció illetve életkor szerint változnak. „A hierarchia fiziológiai és biztonság szükségletei az alapvető emberi léthez kapcsolódnak. A közösséghez tartozás és a megbecsülés szükséglete a pszichológiai egészséghez és a megfelelés érzéséhez járulnak hozzá. Az összes szükséglet, amely a Maslow-féle hierarchia első négy lépcsőjében foglal helyet, ún. hiány- (deficit-) szükséglet. Ezeket valami megkívántnak a hiánya mozgatja. Például az étel hiánya, a presztízs hiánya. Ezen szükségletek kielégítésének eredménye nem az elégedettség, hanem az elégedetlenség csökkentése.”
Azzal töltenek legtöbb időt az emberek, ami hiányzik az életükből. Szükségleteiket könnyűszerrel, felszínesen akarják megszerezni. Nem tenni érte semmit, vagy csak nagyon keveset. Egy posztolás, egy bejegyzés, egy megosztás, és kész. Egy a közös mindben: bizonyítási kényszer: jó vagyok ebben.(Szépség, szex, tájak, emberek, közösség, evés, ivás, mulatozás, anyagi gyarapodás, divat, továbbá: megbántottság, bizalmatlanság, csalódás ellen bölcsességek, aztán: belső erő, hit, fegyelem, szerelem, szeretet kimutatása képekben, írásban.) Sosem beszélnek az emberek az esti veszekedésről, „a rohadt disznó megint jól berúgott” állapotról, a monokliról, egyszóval: a vesztességről. Mindenki tündökölni akar, olyan fényben láttatni magát, amivel elismerést nyer. Mások elismerését. Mindenki tisztában van vele, hogy a kifelé mutatott énje teljesen más, és rengeteg gonddal küzd valójában, de szennyesét ugyebár nem teregetheti ki… De akkor mire jó ez az egész játék? Hol marad az őszinteség? Hol marad a hűség önmaguk iránt? A rossz is éppen olyan része az egyénnek, mint a jó. Miért mutatják csak a szebbik oldalukat a világ felé? Valóban ilyen nagy bajba kerültek az emberek? Ha nincs „képmuti”, vajon őszintén megnyilvánulhatnak önmaguk és mások előtt?
Egyvalamire mégis jó a Facebook: a felhívások, hirdetések miatt, amik közérdekű célt szolgálnak, illetve a szellemi értékek átadásában.
A Facebook egy tükörkép valójában. Azt a felszínességet látja benne mindenki, amit magából ad. A belső érték lassan elvész. És ennek elvesztése okozza a bizonytalanságot, a félelmet. Ezekből az emberekből áll össze a társadalom, és a megfélemlített ember igen is, irányítható.

Forrásanyag: https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/0007_c1_1054_1055_1057_vallalatigazdtan_scorm/4_2_1_abraham_maslow_szukseglethierarchia_elmelete_XVlxSjTG3FzXfuFY.html

https://hu.wikipedia.org/wiki/Facebook

2018. június 28.

3 hozzászólás érkezett

  1. B.Tomos Hajnal:

    Kedves Anna, Ön valószinű nem aktiv felhasználója a FB.-nak, ezért lehet ennyire szubjektiv véleménnye róla. Ha most például a kb. 2 milliárd felhasználó valamelyikét kérdeznénk, valószinű, hogy a Maslow-piramis kivételével, talán a cikk minden szavát cáfolni tudná. Olyan ez, mintha vegetáriánus véleményét tudakolnánk a húsevőről, vagy forditva.

  2. Cseke Gábor:

    Kétlem, hogy a 2 milliárdból a többség annyira tudatos felhasználó lenne, mint Hajnal. A cáfolás és az ellenzés között még van valami. A FB-jelenség pedig még csak most alakul igazán – minél több a felhasználó, annál biztosabban.

  3. Skandikamera:

    A 2 milliárdba azok is beleszámítanak, akik nem szándékoznak macskás videókat megosztani és fűvel-fával “barátságot kötni”, ezért régóta abbahagyták/titkosították vagy felfüggesztették a kontójukat.

    A blogírással és a Twitterezéssel ellentétben az FB-zéshez nem feltétlenül szükséges minimális intelligencia/helyes_írás, elég egy videoklipp vagy fénykép beragasztása ahhoz, hogy még a bányarém is learathassa a kötelező “jaj, de jól nézel ki, hogy csinálod drágám” gratulációkat.

    :-)

Szóljon hozzá!