Ágoston Hugó: A bizalom elvetése

Az ellenzék tegnapi bizalmatlansági indítványának sorsa körülbelül annyira volt váratlan, mint egy alkotmánybírósági döntés elleni tiltakozásé a rendezett demokráciákban. Ráadásul egy jól időzített, alapos közvéleménykutatás eredménye szerint ma a romániai kormánytöbbség ugyanannyi szavazatot szerezne, mint a legutóbbi választásokon. És szerintem két év múlva még ennél is többet fog, ahogy az ellenzék vergődését elnézem. Ami rejtély: ebben mekkora szerepe van az államelnök és a #rezist nevű (minden ésszerűségnek) ellenálló fészbukottak szabotázsakcióinak, amelyeknek legalábbis egy része mögött felsejlenek a mindenható titkosszolgálatok.

Különben nem győzöm csodálni, hogy épeszű, racionális emberek – hisz ilyenek is vannak azok között, akik a kormány elleni elégedetlenségüknek demokratikusan hangot adnak – hogyan tudnak bevenni annyi hazugságot, annyi álhírt a féknyúzóktól, kezdve attól, hogy mit akar intézkedéseivel a kormány, illetve mit akarnak majd tenni a koalíció vezetői (ezt nevezik – a francia procès d’intention megfelelőjeként románul proces de intentie-nek, magyarul „szándéktulajdonítás” lenne, szabatosabb kifejezéssel szándékvélelem), el az igazságügyi törvényeket kísérő félretájékoztatásig és az utcai tüntetéseiken, de akár a parlamentben hangoztatott jelszavakig.

Ezért nevezik a civil társadalomból kinőtt heccpártot, a pont három évvel ezelőtt alakult USR-t (aszongya: Mentsétek meg Romániát!) – egyesek szerint a titkosszolgálatok hadoszlopát, a #rezist mozgalom politikai nyúlványát – anarchista, fasisztoid alakulatnak. Ők azok, akik a parlamentben vuvuzelákat fújnak, a kormánypárti felszólalókat közelről videózzák mobiltelefonjaikkal, a tüntetéseken rabruhában felakasztott vezető politikusok képeit hordozzák körül, és a baloldalt „vörös pestisnek” tituláló szövegeket tartanak a magasba, bevett náci szokás szerint. Minősítettem már ezeket a gesztusokat, pedig tulajdonképpen minősíthetetlenek.

Ez most nem úgy jön ide, hogy ezek az „ellenállók” a bizalmatlansági indítvány parlamenti vitája során is kiviselték magukat (a 2016-os technokrata kabinetnek, Iohannis „én kormányom”-jának az egyik minisztere, a híres Basescu-hívő kiváló értelmiségiek – Andrei Plesu, Gabriel Liiceanu, Mircea Cartarescu, Horia-Roman Patapievici és a többiek – tanítványa a képviselőházban felszólalása után feltartott középső ujjat mutatott a „vörös pestis” felé, másnap nemes egyszerűséggel az anyukájába küldte a képviselőház egyik hivatalnoknőjét), hanem azért említem, mert nem teljesen váratlanul sok magyar értelmiségi, sőt író-újságíró kolléga is rokonszenvezik ezzel a rendbontásra, a gyűlölet felkorbácsolására szakosodott bandával, az indulatosabb kommentelők társaságáról nem is beszélve.

Nem tudom, hányan lehetnek ők, bizonyára kevesen, ugyanúgy, mint tulajdonképpen az USR-sek meg a # rezistesek is, de figyelemre méltó, hogy egyikükről, egy volt vezető politikusunkról a napokban különösen sok szó esett, miután éppen a bizalmatlansági indítvánnyal kapcsolatos kolozsvári minitüntetésen jelentette be kilépését a szövetségből.

Eckstein-Kovács Péter törvényhozói karrierje során sok jó dolgot csinált, arról nem is beszélve, hogy az RMDSZ „miniparlamentjében”, az SZKT-kon felszólalásai legtöbbször üdítő élénkséget keltettek. A baj – nem csak az ő számára – akkor kezdődött, amikor 2008-ban nem kapott elég szavazatot újabb szenátori mandátumhoz: a gonosz „uninominális” miatt, amelynek pedig ő maga is nagy híve volt. És barátunk 2009 elejétől – sejthettük, kinek a javaslatára – Traian Basescu tanácsosa lett, elnöki tanácsos.

Akkor én írtam egy ironikus jegyzetetet, talán egyenesen vezércikket az Új Magyar Szóban E-KP – szigorúan bizalmas címmel, megállapítva többek között, hogy hősünk már 2004-től, a Basescu-Macovei páros fellépése óta, inkább PDL-, mint RMDSZ-tag. Úgy hallottam, nem esett jól neki. Ugyanezen a gondolatvonalon most szomorúan állapítom meg, hogy E-KP tulajdonképpen már akkor, 2009 elején kilépett az RMDSZ-ből. (Vagy csak 2011-ben, amikor alulmaradt az elnökválasztáson, miután Markó Béla tizennyolc év után önként távozott az RMDSZ éléről? Akkor, a szövetség emlékezetes nagyváradi kongresszusán Kelemen Hunor az összesen leadott 536 érvényes szavazat közül 371-et, Eckstein-Kovács Péter 118, Olosz Gergely 47-et kapott.)

Tévednek, akik azt hinnék, hogy E-KP szombati lemondása egyszerű magamutogató póz. Annál több, sokkal rosszabb! Mint jeles előttem szóló jegyzetíró kollégáim is mondják: jelzés.

Hősünk indoklása szerint azért lépett ki a szövetségből, mert „nem tudja elfogadni azt a szerepet, amit az RMDSZ jelenleg a „jogállam leépítésében, az igazságügy kiherélésében játszik”. Látszólag tehát maga is elhitte az igazságügyi törvények módosítása körüli manipulációkat. Ha ilyesmiknek a gyanútlan, a jogi dolgokhoz mit sem értő emberek bedőlnek, alig hibáztathatók érte. E-KP-nek azonban tudnia kell(ene), hogy miről van szó. Ő a jelek azerint a Basescu-Macovei-féle törvényeket, igazságszolgáltatást tartja jónak, aminek örvén Romániában az elmúlt sötét években borzalmas dolgok történtek: a titkosszolgálatok és a legmagasabb vádhatóságok és bíróságok protokollumait, a koncepciós pereket, a politikai leszámolásokat az antikorrupció leple alatt.

Ki van zárva, hogy mindezekről a neves kolozsvári ügyvéd ne hallott volna, ne ismerné őket kívülről-belülről. És talán nem is tudja, hogy most voltaképpen miből lépett ki, és mibe lépett bele.


PS.

Teljesen egyetértek két magyar hölgy véleményével:
https://kronika.ro/erdelyi-hirek/indulatosan-reagalt-tobb-rmdsz-es-politikus-eckstein-kovacs-peter-kilepesere

Forrás: Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása, Vélemény rovat, 2018. június 28.

2018. június 29.

Szóljon hozzá!