Nagy László Mihály: A pajta

Csabai Frigyes állatorvos egy isten, a falu megváltója… Legalább is ezt mondták…
Szamócásnak, évekig nem volt lódokija. Epresbe kellett lemenni ha beteg lett a jószág. Kocsival mentek, tíz kilométer oda, tíz vissza. De mióta létezik Csabai doktor, max negyed órán belül enyhített is a jószág fájdalmán.
Mindenki elégedett, leszámítva Zsuzsát, a feleséget, akinek egy baja volt:a PAJTA. Száz éves tákolmány, még a nagytatája épített s most abban van az állatorvosi rendelő, puffadást oldó-szúró csövekkel, nagy tűkkel, fecskendőkkel, tágítókkal, tölcsérekkel, injekciókkal, bőrszíjakkal, meg minden féle kacattal, műtrágyával, granulátummal, vitaminnal, gyógyszerrel, és oly rendetlenséggel, hogy az Isten sem találna meg semmit, Csabai doktort kivéve; neki másodpercek ha kellenek… A nagy baj az, hogy erősebb vihar esetén az egész összedőlhet, s ha a doki éppen bent tartózkodik, neki kámpec.
Ezt Zsuzsa 2456-nál többször is elmondta már a férjének, aki erre azt válaszolta, hogy ez a pajta nem olyan fajta, nem omlik össze egy rajtra… Hiába volt minden siránkozás, könyörgés…
Frigyi, a fiuk nem szólt bele a felnőttek dolgába, utolsó éves volt a községközpont középiskolájában, megvolt a galerije ott is, de a faluban is. Amikor éppen nem bandázott, otthon minden szükségest elvégzett, segítette édesanyját, moslékot készített, vitt hátra, istállót pucolt, fát és tyúkot vágott…
Történt, hogy a doki megyei gyűlésbe ment: Sziasztok, busszal megyek, mert utána bedobunk valamit, csak az estivel jövök! Zsuzsa hívta a fiát ahogy a busz elhúzott: Frigyikém, most mindent abbahagysz, s lebontjuk a pajtát, a nyári konyha üres, azt kitakarítjuk, s oda beteszünk mindent pont úgy, ahogy a pajtában áll… A bontott deszkákat szépen sorba egymásra rakjuk, s apád azt csinál velük, amit akar… Frigyi nem rajongott a bejelentésért, de édesanyjának szót fogadott.
Frigyes a gyűlés után odament Somosihoz, az Epresi kollégához, s beült a kocsijába. Csakhamar otthon voltak. Frigyes a házánál kiugrott, nyitotta a kaput, visszaült, dudált egyet amikor a hátsó udvar felé mentek, majd felkiáltott: Úristen, ezek lebontották a pajtát!
A felesége kinyitotta előtte a nyári konyhát: ugye szép? örvendsz neki, mi? A doki elbúcsúzott kollégájától, s 120-al a veranda végében termett. Fiához fordult:
– Legalább neked lehetne több eszed.
Másnap Jani rohant be: jöjjön doktor úr, mert…
– Nem tudok menni, nincs amivel, lebontották a pajtámat, menjetek Epresbe. Aznap még legalább tízszer elmondta ugyanezt. Két nap múlva nemzetközi konferenciára volt hivatalos. Amikor haza érkezett a fél falu ott tüsténkedett nála, a pajta pedig állt, még a nagyapja is büszke lett volna rá, ha látja.
De nem látta…

2018. július 1.

Szóljon hozzá!