Szentgyörgyi N. József: Nálunk is szólt, reggeltől estig…

Ez az, ami 380 Ft-ba került…

Szívmelengető képet (plakátot) találtam a Káfén.

A munkás-paraszt szövetséget rádió (néprádió) fogja össze…
Ugyanolyan, amilyen nálunk is szólt, reggeltől estig. S már nem ’telepről’: villanykonnektorból… A vidám népfiak (a szövetkezeti paraszt kalapban, a nagyipari munkás sildes sapkában) boldogan mennek hazafelé /balról a falu, jobbról a gyár/: mától a kultúra is eljött házukba a villanyhoz … E kultúra szolgálói lettek a ’rádiósok’ – köztük egy ideig magam is…
A kép R. Nagy József fotótárából származik. Névrokonom ő, s a miskolci egyetemen oktató…
Külön érdekesség a föltüntetett ár: 380 forint. Ma egy korsó sör is többe kerül…
Ilyesmi volt a mi készülékünk (a ’Retro68’ reklámfölirat nélkül…) Barna (fekete) bakelitdobozának elejét egy aranyosan csillogó szövet takarta (mögötte bújt meg a hangszóró).
A három kezelőgomb közül a jobb szélsővel lehetett bekapcsolni, illetve hangosítani (iszonyú recsegő hangereje volt). A márkanevet (’logót’) viselő középsővel a hangszínt szabályozhattuk, a brummogástól a sikításig. A baloldali gombon nem az OKP (Olasz Kommunista Párt) rövidítése szerepel, hanem a Kossuth meg a Petőfi, valamint a ’semmi’ (ügyes kezű ezermesterek sokszor erre az állásra szereltek be egy harmadik, általában külhoni állomást, választékbővítésnek – de ez üldözendő beavatkozás volt, mint mondjuk az angyalcsinálás a Ratkó-időkben). Ez már igazi rádió volt, a villamosításon kikupálódott nép ezen szocializálódott ’kedves hallgatóvá’. (Az előd, a ’fingládának’ becézett lecsupaszított /csak bekapcsoló és erősítő gombja volt/ apró vezetékes készülék előnye az volt emlékezetem szerint, hogy nem kellett hozzá áram: egyfajta telefonvonalon jött valahonnan, de csak azt lehetett rajta hallgatni, amit ’központilag’ adtak; belefértek viszont a helyi értesítések is, így a ’kisbírónak’ nem kellett állandóan dobolnia az utcasarkon…)
Világvevője – hunyorgó ’varázsszemmel’ – a háború utáni években csak a burzsujoknak volt…

Egy beharangozó cikk a Szabad Népből (1947)

2018. július 10.

Szóljon hozzá!