Cselényi Béla: 1980. VIII. 29.

ovális asztalnál ültünk
fájt hogy ovális
mintás mély és lapos tányérok sorakoztak
fájtak a minták
ezüst evőeszközök álltak vigyázzban
fájtak hogy ezüstök
egy-egy likőröspohár állt
minden tányér mellett
fájt hogy virágszirom alakúak
és virágmintásak voltak
a még asztalhoz ültethető néni
mondókái fájtak
kedélyes házigazdánk humorára
ez egyszer nem voltam vevő
csak téged láttalak
és a tegnapot
méz után keserű a víz
mintha szüleimnek nem gyermeke
csupán nagykövete lennék
hátamon a te lobogóddal
szóval fájt az ovális asztal
és fájt a belém rekedt némaság
mert mit mondhatnék rólad
egy ovális asztalnál
én fehér bőrű úri fiú
mint bábból a pillangó
kiléptél ruhádból
de az tegnap volt
ma esik az eső
lepketáncod esőnapja van

Budapest, 2018. VII. 11.

2018. július 12.

Szóljon hozzá!