Faluvégi Anna: Társfüggőség

A társfüggőség nem azt jelenti, hogy valaki nem képes társ nélkül élni, hanem, hogy olyan embert választ társként, aki mellett eljátszhatja a megmentő, az üldöző és az áldozat szerepeket. A mai társadalom kitermeli az ilyen függőségben szenvedő embereket. A gyermekkorban keresendő ennek oka, ami a gyermek pszichésen megélt biztonságos kötődéshiányából fakad. Ez a hiányérzet kihat egész életére, és felnőtt korban olyan embert választ társként, akiben próbálja megtalálni az illető szülőt, akihez nem tudott helyesen kötődni.
Erre a társadalomra jellemzőek a felszínes kapcsolatok, és a társfüggőség is. A társfüggő személy nem vállal felelősséget, mivel önbizalom hiánya van; másoktól várja problémái megoldását, másokat hibáztat élete alakulásáért; nem őszinte, manipulál; megfelelési kényszere miatt másoknak akar megfelelni.
A kötődés egészséges addig a szintig, amíg a párkapcsolat fejlődést biztosít a felek számára, de amikor romboló hatása ellenére is tovább vonszolják, az rendkívül mérgező.
A társfüggő emberek általában mind őrangyalok, valakit meg akarnak menteni. A megmentésre várók közé tartoznak az alkoholisták, szenvedélybetegek, a szánalomra méltó emberek sokasága. Érdekes módon, egymásra talál a két ember, hiszen a társfüggő vonzza az ilyen egyént, az pedig rátalál arra a személyre, aki „megmenti” őt. Mondhatjuk, hogy a beteg társadalom kitermeli ezeket a beteg embereket, de fordítva is igaz: a beteg emberek kivetítik tüneteiket a társadalomra, mérgezve azt. Természetesen, a média is hozzásegíti a társfüggő emberekből álló kapcsolatok megszilárdítását.
A társfüggő ember minden esetben eljátssza a következő szerepeket: megmentés, üldözés, áldozat. Egy nap akár többször is. Ez idő alatt sokféle érzelmi reakció zajlik le benne, s ezek mind romboló hatással bírnak. Ameddig nem ismeri fel helyzetét, amíg nem tudatosul az egyénben, hogy ő bizony társfüggő, addig nem is kezdődhet el a gyógyulás folyamata. Az ilyen ember annyira ragaszkodik a destruktív viselkedésű társához, hogy nem tudja elképzelni az életét nélküle. Épp ezért folyamatosan megmenti, aztán ordibál vele, korholja, hibáztatja- ez az üldöző viselkedés, végül átcsap az áldozat szerepbe, hogy ő milyen és mekkora áldozatokat hoz érte, sőt ő maga is áldozata a kapcsolatnak. Van olyan, hogy két társfüggő személy talál egymásra, ez az igazi romboló kapcsolat, és ameddig elválnak, vagy belehalnak, bizony rengeteg csatát vívnak meg egymással. Nagyon sokan fel sem ismerik, hogy mennyire romboló kapcsolatban élnek. A ma már „egészséges” viszonyulásnak számító: „felhívom, nincs-e valami baj”, „tedd meg értem, minden ember megteszi azért, akit szeret”, „akkor hiszem el, hogy szeretsz, ha ezt vagy azt mondod vagy teszed”, természetesnek számít. Holott a társfüggő személy tulajdonképpen csak betegsége megnyilvánulásait fejezi ki. Jó tudni: a kodependencia nem szerelem.
A gyógyulás kulcsa: az ember saját maga. Az, hogy ráébredjen tévúton haladó életére, s elinduljon a változás útján, miközben saját gondolatait, gondolkodásmódját megváltoztatja, s hozzáállását önmaga irányába, és mások iránt. Legtöbb esetben, még ha ki is lép valaki egy ilyen kapcsolatból, újra bevonz egy hasonló személyt. Ha viszont sikerült megváltoztatnia gondolkodását, sikerült megerősítenie önbizalmát, képes felelősséget vállalni saját életéért, képes önmaga megoldani a saját problémáit, nem akar megfelelni másoknak, és kifejezi nyíltan az igényeit, befejezi a manipulatív játékait, akkor minden esélye megvan arra, hogy lelkileg egészséges, kiegyensúlyozott társra találjon.
Vannak, akik azt állítják: én nem vagyok ehhez elég erős. Pedig itt nem erőre, hanem döntésre van szükség. S ha megvan a döntés, akkor kitartásra. És azt se feledd: mindenképp igazad van: ha kifogásokat találsz, akkor is, ha megoldást találsz, akkor is – ez a Te igazad, és Te döntöd el, hogy hogyan tovább. Senkinek sem kell bizonyítanod semmit, csak egyedül önmagadnak.

2018. július 13.

Szóljon hozzá!