Kobzos és a versek

(Esti lapozgató - in memoriam Kobzos Kiss Tamás)

Kobzos Kiss Tamás első megzenésített verse (1972) Csokonai Vitéz Mihályhoz kapcsolódik, s költő édesapja írta:

Kiss Tamás: Csokonai piramisa

Ki voltál vitézem?
A debreceni szélben
Tövig leégett rózsa,
Fülemüle, az voltál,
Szomjú homokokon oltár
Forró-piros madárvér.
Nagy utak vőlegénye,
Nem várt, senkire váró,
Gráciákkal cicázó,
Lángoló napba néző
Főnix, parázsra szálló,
Halálból visszajáró,
Vad végeken csatázó,
Vessző-sövény hazádra
Hűségesen vigyázó
Ákácaidnak árnyán
Múzsák szózatja szólít,
Kelj fel a kő alól is.


Kiss Sándor: „Bozótharcos” állami kitüntetéssel (Reformátusok Lapja, 2011. április 3.) c. interjújában néhai Kobzos Kiss Tamás dalművész ezeket mondta:
– Édesapám, Kiss Tamás költő volt, édesanyám irodalomtanár. A könyvek, a versek légköre tehát meghatározó élmény volt számomra gyerekkoromban. Zenészként mindig is a vers és a dal párosításával foglalkoztam, és ma is a szöveg és a dallam kapcsolata határozza meg az érdeklődésemet.
Gazdag hagyatékában édesapjának, illetve Buda Ferencnek, a jó barátnak is megtalálhatjuk nem egy megzenésített versét…


Kiss Tamás: Férfitánc

Meglátni s megszeretni
én nem tudtam soha.
Csak jót tudtam nevetni –
ki ilyen ostoba!

Lányok kezét megfogtam,
azt mondták: szerelem.
Csak játék volt: játszottam –
és játszottak velem.

Mikor az ifjúság, mint
tüzes csikó nyihog,
s a vágyam asszonyhoz vitt,
tudtam – bántani fog,

mert féltettem az ajkam,
s tudtam, ha rád nyitok
egyszer: megérzed rajtam,
előtted nincs titok.

Mégis el kellett menni,
s vágyam arra vitt.
De hogy nem így kell lenni,
éreztem – baj van itt.

Valami nincsen rendben
e kerek földtekén,
végesben, végtelenben
téged kereslek én.

S nem szöktél el előlem,
már vártál engemet,
futhattál volna tőlem,
de tudtad: nem lehet.

Szép nap volt. Fenn a lombon
madár mondta neved.
Eső esett a dombon,
s én megteltem veled,

mint vad csikót lefogtam
száguldó szívemet,
hogy annál jobban-jobban,
nagyon szeresselek.

Nem lestem napvilágon,
sem éjszakákon át,
mint szokás e világon
többé a nők nyomát.

Így lettél nékem társam,
és munkában felem.
Kezed kezembe zártam,
oly szép a szerelem!

S olyan jó közeledben,
szép minden, ami van,
szép a jövő: öledben
mosolygó kisfiam.


Buda Ferenc – Kiss Tamás költő hű tanítványa – írta 2008 februárjában (Rendkeresés c. kötetében):

“Poézisbeli első mesterem, pártfogóm és elindítóm, Kiss Tamás is visszaadta testét a földnek. Kilencvenéves korában verssel s élőszóval még személyesen köszönthettem, rá bő egy esztendőre már búcsúztatnom kellett a mind jobban benépesülő debreceni Köztemetőben. Igazából csak az én magánügyem lenne, de ide talán leírhatom: egészen apátlan az Ő távoztakor lettem.”


Emlékezetül Buda Ferenc két verse:

Isten szalmaszálán

Ajánlom első mesteremnek: a 90 esztendős Kiss Tamásnak

Gömbölyű szivárvány
egykoron valék –
Isten szalmaszálán
rezgő buborék.

Majd a földre hulltam
fénylő mag gyanánt,
látni úgy tanultam
tőled, földanyánk.

Mégis: egyre marnak
ordas kételyek:
ápol s eltakar? vagy
élve eltemet?

Tán ha egyszer
– nemsokára? –
én következem,
elmúlásom ára majd a
folytatás leszen.

Gömbre írt szivárvány –
egykor az valék:
Isten szalmaszálán
szappanbuborék.

Forrás: Mi híja még. Holnap kiadó, 2006

Színre szín

Csudamód kavarog e világ!
Éltek itt avarok, gepidák,

besenyők, gótok meg görögök,
kálizok, kabarok, törökök,

jött a hun, szarmata, római,
(tán még a ló is: a trójai…),

tótocskák, németek, vallonok
(őróluk helynevek vallanak),

s ha e dús tarkaság nem elég,
lám itt a sárgák s a feketék.

Színre szín tódul. De semmi baj:
összhanggá békül majd e zsivaj

egyszer: ha mindnyája megtanul
– vagy előbb, vagy utóbb – magyarul.

Forrás: Míg élsz, Holnap kiadó, 2014


 

Összeállította: Cseke Gábor

2018. július 14.

Szóljon hozzá!