Nászta Katalin: Sírlak

Mi történt, édes lányom? Nem látlak sehol.
Eltűntél, mint szamár a ködben. Baj van otthon?
Vagy csak a banánt untad meg s rádjött a dac,
a csakazértse, csakazértis
és visszapattansz
visszapattintasz
világot, embert, kedves rokont,
menjenek a búsba!
Én fájok! mit nekem a világ
vagy akárki jussa!
És dörömbölsz falaidon
belülről, be vagy zárva.
Kinél a kulcs, hogy kizárna,
vagy ahogy itt szokás: kicsukna?
Bocsáss meg, elmulasztottam
mondani annakidején
ez a világ így működik.
Nem szereti a te meg ént.
Fájunk. És egymásnak oly közömbösen,
az ég is sír belé.
Nem múlik el, csak percekig
enyhül a fájás, jön az új lökés.
Pofoznak egyre mindnyájunkat,
akárhogy beszélünk.
Nem mondom: ne sírj
nem vigasztallak.
Fájom fájdalmad, téged-veled sírlak,
még.

2018-07-12

2018. július 14.

Szóljon hozzá!