Farkas József György: Zalka Máté – Szimferopol, Csebokszári

A 20. század első felének egyik nemzetközileg legismertebb kommunista szereplője Zalka Máté (1896–1937) volt, politikai és katonai szerepvállalása mellett irodalmi tevékenysége okán is; 1936-ban, a spanyol polgárháború kitörésekor az elsők között indult a köztársaságiak megsegítésére. 

Frankl Béla néven a Szatmár megyei Matolcson, falusi boltos fiaként született. Érettségi után (Szatmárnémetiben végezte a felső-kereskedelmit) színész lett, 1915-ben pedig önként jelentkezett katonának. Részt vett a doberdói, majd a volhíniai harcokban, a Bruszilov-féle áttörés idején orosz hadifogságba került. Súlyos sebesüléssel viszik Szibériába, Krasznojarszkba, ahol kapcsolatba lép a bolsevikokkal.

A polgárháborúban harcolt Szibériában, az Urálban, Közép-Ázsiában, Ukrajnában, végül a Krímet kézben tartó Vrangel báró és annak angol támogatói ellen. Krónikások szerint ő vezette annak a három gyalogezrednek egyikét, amely a Fekete-tenger sekély vizű szélén át megkerülte a bevehetetlennek hirdetett Perekopi erődöt. Nevét a Krím központjában, Szimferopolban utca és emléktábla őrzi.

A polgárháború befejezése után írással is próbálkozott, főleg háborús élményeit örökítette meg, kiemelkedik közülük a Doberdó című kötete. Az írás mellett Zalka folytatta agitációs tevékenységét, bejárva a Szovjetunió számos vidékét. Így vetette el sorsa a Volga menti Csebokszáriba is, ahol 1933 végén a Csuvas Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság útépítő élmunkásainak kongresszusán buzdította a dolgozókat.

A nem túl nagy eseményt a helyiek fontosnak tartották megörökíteni, így a csuvas fővárosban három (orosz, csuvas és magyar) nyelvű tábla állít emléket a „magyar kommunista író” látogatásának és szereplésének, az eseménynek egykor helyt adott épület falán.
 Közben Zalka időről időre fegyvert ragadott. Előbb Kemál Atatürk hadseregében harcolt az angolok ellen Törökország függetlenségéért. Állítólag az egyre nyomasztóbb sztálini tisztogatások elől is menekült, amikor 1936-ban, a spanyol polgárháború kitörésekor az elsők között indult a köztársaságiak megsegítésére. Lukács tábornok néven a nemzetközi brigádok egyik legismertebb, számos győzelmet aratott katonai vezetője, aki Madridtól északra, Huescánál halt hősi halált.


Nagyon köszönöm Nagyezsda Gladkihnak, a magyarok krími barátjának a szimferopoli fotókat, továbbá a csebokszári tábla kapcsán (amelyet egyébként 2010-ben helyeztek el!), köszönet barátaimnak, Domány Andrásnak és Kulcsár Istvánnak.

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban

2018. augusztus 13.

Szóljon hozzá!