Markó Béla: Az idő széthull

Csontváry: Az Olajfák hegye Jeruzsálemben,
1905, olaj, vászon, 118×115 cm, Pécs

Galambok isznak a tükör hideg
öbléből, mintha úgy érhetne véget
minden, mi épült közben, hogy a képet
eltüntetik, s ha nem ismétli meg

a ház, a kő, a fa saját magát,
az idő széthull, és mind földre roskad,
amit csak korról korra összehordtak
az emberek, hogy azt az éjszakát

elrejtsék valahogy, de nem lehet,
a madarak a hűvös cseppeket
felcsippentik, s a tanítványok újra

itt lesznek: még nem világosodik,
néhányuk nyitott szemmel álmodik,
s a többi alszik az asztalra bújva.

Forrás, 2018 / 1. szám

2018. szeptember 13.

Szóljon hozzá!