’56 évfordulója előtt: szobrot kapott Göncz Árpád

Erős Apolka alkotása Budapest XIII. kerületében / MTI-fotó: Soós Lajos


Az egykori ötvenhatos elítélt, író, köztársasági elnök 1989-ben Bertha Bulcsúnak egy interjúban elmondta, miért nem szökött meg az októberi események után: “Volt egy fogadalmam, még 41-ből, hogy az országot se jobbra, se balra nem hagyom el. Ha az ember politikai szerepet vállal, akkor megengedhetetlen, hogy épp a válság időszakában dezertáljon. Békében az más. Aki önként vállalta a szolgálatot, az tartson is ki.”

Ugyanebben az interjúban az 56-os kivizsgálások, kihallgatások hangulatáról: “…Nem kellett tényeket kitalálni, inkább a rostálás jelentett a vizsgálók számára problémát. Az emberek általában nem tagadtak. A fiatalok maguktól és büszkén mondták el, miben vettek részt, mert jogosnak tartották, amit tettek. Mi sem tagadtunk az égvilágon semmi. Mindössze arra kellett vigyázni, hogy az ember mást meg ne vádoljon. Persze, azokra, akikről biztosan tudták, hogy kint vannak Nyugaton, sok mindent átterheltek. Az 56-os ügyek vizsgálati anyaga, ha kellő kritikával kezelik, elsőrendű történelmi forrásanyag. A tények dolgában viszonylag keveset torzít. Persze, ha valakivel véletlenül találkoztál az utcán és együtt bementetek meginni egy feketét, ez úgy szerepel a jegyzőkönyvben, hogy XY-nal megbeszélést tartottál és utasítottad erre vagy arra. A jegyzőkönyvnyelvet a tények nyelvére kell lefordítani és pontosan értelmezni.” (A halálraítéltek kiáltásai. In: Bertha Bulcsú: Irók, színészek, börtönök. Új Idő Könyvek. 1990)

2018. október 12.

Szóljon hozzá!