Ilyés Helga: Életem Chilében /My life in Chile (3)

Az első földrengéseim

(2018. szeptember 01.) Ebben a bejegyzésben az eddigi tapasztalataimat, megfigyeléseimet fogom megosztani Chiléről. Sokban különbözik Magyarországtól és Európától minden, ami itt van, viszont mégsem ért különösebb kultúrsokk.

1. Földrengések

A címben helyes volt a többes szám, mert egy napon belül két földrengést is átéltem. Az elsőnél a szobámban ültem és egy igen erős hangra lettem figyelmes, és arra, hogy mozog a föld alattam. A nappaliból már kiabáltak is, hogy menjek gyorsan oda. Mire teljesen megértettem, hogy mi történik körülöttem, már vége is lett.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire hangos egy földrengés…
A második rengés másnap reggel, a suliban történt. Matekon ülünk, és egyszer csak ugyanolyan erősséggel elkezdődik a földrengés. A tanár várt egy kicsit, majd mikor látta, hogy nem vészes az egész és nem szükséges kimenni a teremből, folytatta az órát. Többen is figyelték a reakciómat, mert tudták, hogy Magyarországon nem igazán vannak földrengések.
Nagyon gyakoriak a földrengések itt, az emberek hozzá vannak szokva, fel vannak rá készülve, az épületek pedig biztosítva vannak. Még két szavuk is van rá. Az egyik a terremoto, ami az erősebb. Én csak két temblor-t éltem át, szerencsére.


2. Avokádó (palta)

Avokádó mindennel, minden mennyiségben. Itt paltának nevezik, rengeteg fajta van belőle és nagyon olcsó. 1 kg-nál kevesebbet még senkit sem láttam venni. Eszik kenyéren, salátában, tésztával, sőt magában is. Mielőtt idejöttem, már akkor is nagyon szerettem, de ez egyre csak növekszik.


3. Az utcák

Az utcákról leginkább a teljes káosz jut eszembe. Mindenhol kóbor kutyák, továbbá árusok, akik avokádót, gyümölcsöket, ételeket, édességeket árulnak; rengeteg kisebb busz, amik úgy hajtanak, mint az őrültek. A buszok itt csak akkor állnak meg, ha leinted őket, kb. fele akkorák, mint Magyarországon és néha még ezeken is árusok mászkálnak.
A másik közlekedési eszköz a collectivo, ami egy kocsi és majdnem olyan, mint egy taxi, de mégsem. Nagyon olcsó, megállókban kell rájuk várni és idegen emberekkel ülsz be, majd adsz valamennyi pénzt a sofőrnek (kb. 500 Ft-ot érőt) és bemondod, hova vigyen. Ezekkel a kocsikkal tele a város.


4. Villa Alemana

Ez a város neve, ahol lakom. Így, majd egy hónap után körülbelül átlátom, hogy mi hol található, de ez elég nehéz, mert olyan a város, akár egy kocka. Az utcák szabályosan futnak egymás mellett és az elején semmi különbséget nem látni. A lakossága körülbelül annyi, mint Nyíregyházának, de sokkal kisebbnek tűnik, mert nincsenek emeletes házak és magas épületek. A belváros pedig egészen kicsi. Viszont nagyon szeretem és nagy városok vannak a közelében (kb. 20 percre Viña del Mar és 50 percre Valparaiso).


5. Étkezések

Világéletemben azt hittem, hogy a magyarok sokat esznek, de rájöttem, hogy igazából keveset eszünk a latin-amerikaiakhoz képest.
A nap kezdődik a reggelivel, ami csak egyszerű joghurt, müzli vagy tojás. A suliban mindenki snackeket, szendvicseket eszik mindhárom szünetben. Chilében minden terméken ráírják, ha magas a kalória- és cukor tartalma… Ilyen termékeket nem árulhatnak a suli büfében, ezért aztán megjelentgek édesség „dílerek”. Az egyik legjobb barátom is csinálja ezt a bizniszt, egy hátizsákban tartja az édességeket, és ha valaki szeretne valamit, kiveszi és megkapja érte a pénzt. Ezenkívül sütiket is szoktak hozni és árulni az emberek, ha valamire pénzt gyűjtenek. Az ebédet az előző bejegyzésben is írtam, hogy vagy visznek a suliba, vagy hazamennek, vagy elmennek valahova enni. Ezenkívül délután 5-6 óra körül az „once”, vagyis uzsonna van, ami olyan, mintha vacsoráznánk, de nem, mert az még később van. Általában 9-10 körül fogyasztjuk a vacsorát. Napközben pedig meg-megeszünk még valamit. Két hét után esett le, hogy egyfolytában csak eszek, ezért legalább a suliba gyümölcsöket viszek snack helyett.


6. Ételek

– Hiányzik a kenyér. Itt a kenyér inkább hasonlít a zsemlére. Rengeteg fajta van, de egyik sem olyan jó, mint egy kis otthoni kenyér. Finomak, csak sosem ettem még ennyi „zsemlét”.
– Hiányzik a tejföl. Semmi hasonló nincs hozzá. Néha csak egy tejfölös kenyérre vágyok.
– Itt van Doritos. Nagyon szeretem, és rengeteget eszek belőle. Ezt majd akkor fogom hiányolni, mikor visszamentem Magyarországra.
– Az avokádót már kifejtettem feljebb.
– Amióta itt vagyok csak kétszer ettem levest. Nem túl gyakori és nem esznek minden nap, mint otthon.
– 3 literesek az üdítők. Óriásiak, de az áruk megegyezik az otthoni 2 literesével.

Jelenleg ennyi érdekesség, tapasztalat jutott eszembe, de majd biztos kerül még ilyen bejegyzés.
A mai napon végre pihenek egy kicsit, délután pedig AFS-es meetingre megyünk Viña del Marba. Nagyon gyorsan telnek a napok, majdnem egy teljes hónapja itt vagyok. Már csak 10 és fél hónap van hátra. A suliban minden egyes nappal jobban érzem magamat, a spanyolom pedig az elmúlt pár napban megindult felfelé. Már könnyebb párbeszédeim is voltak, írásban pedig meglepődöm minden egyes alkalommal, hogy milyen egyszerűen össze tudok rakni ép mondatokat.

(Folytatjuk)


Korábbiak:

 1. rész / 2. rész /

Helga blogjának címe:

https://exchangeinchile.blogspot.com/

2018. október 15.

Szóljon hozzá!