Nászta Katalin: Hajnali sorok a tegnapról

elfogott a nosztalgia
lassan jövök a múltból
kilóg a lábam alóla
találkoztunk, nem boldog

féloldalról néz rám, mintha
látott volna ma már
közönybe burkolózik
hazudja, hogy nem fáj

a másik ügyesen leplezi
emlékéből kihulltam
egyebek töltik napjait
mosások, takarítások

ők nem, együtt kacagtunk
nyomorúságunkon
sovány vigasz, neked sem jobb
légy itt vagy máshol

eső is hull, illik ilyenkor
ősz van, vagy mi a csuda
siratja múltját az idő
helyettünk, buta liba

homályos szemmel nézem
megváltozott a város
idegenekkel tele az út
átnéznek rajtam

okkal, ok nélkül, mit számít
kimentem belőle rég
nem ismer meg
csak nevünk a régi még

2018-10-25

2018. november 8.

Szóljon hozzá!