Zsiskú János: Gruzdával beszélve

Mint móc a lovát, úgy járat a sorsom.
Szakadékszélen, fekete hegyormon.
Úgy belémguggol időnként Zalatna,
mint nagy hajtások emléke a vadba.
Titkára a Főpap/Atyamester
ráripakodott: Jánost jól temesd el,
Isten hátához, jó neki falun,
egy Érchegységi Purgatórium.

***

Ez a fehérség már-már eszkimói,
vásznamon kívül, nincsen kihez szólni.
Már hetek óta megszállottan festek
fehérhó buckán acélkék keresztet.
Boldogtalanná avatatlan, itt,
egy kárörömnél többre nem telik.
Ki idedobtál, tudd meg, rossz pribék:
műtermem lett az egész Mócvidék!

Forrás: Költők az árnyékos oldalról

2018. november 9.

Szóljon hozzá!