Nászta Katalin: Irány

az édeskés hasfájást okoz
a keserű ehetetlen
édes-savanyú mint a kínai?
árnyék fény nélkül nincsen Tovább »

Laczkó Vass Róbert: Váradi litánia

nagyasszonyunk hazánk reménye
fogadkozások véredénye
lászló király lovagregénye
köntösöd bársonyos szegélye Tovább »

Fotó és irodalom (21-22): Juhász Ferenc / Bölöni György

Ady Endre utolsó fényképe

Fáj az istent roncsokban látni,
a kozmosz-szívűt a művén merengni.
Így nem pusztulhat el akárki,
kalapján hervadó virággal.
Sárkány üvöltés és madárdal,
kén~erdő, jég-kűrt, lét-alkonyi zsoltár:
csak ennyi volnál, ennyi? Tovább »

Emil Isac: Ady Endre legutolsó fényképe

1918

Lukácsy Sándor irodalmi ritkaságai (12): Bérczy Károly – Napló csönddel, égzengéssel

“Hosszú ideig Bérczy Károly volt egyik legolvasottabb írónk – állítja bevezetőjében Lukácsy Sándor. –. Nem mondom, hogy beszélyeit, az Élet és ábránd meg a Világ folyása köteteit kapkodták szét az irodalomkedvelők; valószínű, hogy nagyobb közönséget vonzott Vadász- és Versenylapja, az első magyar sportújság, melyet ő alapított 1857-ben; nagy és tartós sikerre azonban egy fordítással tett szert: Puskin Anyeginjával.Remekmű talált remek fordítójára. 1866-tól, amikor az első magyar Anyegin megjelent, nemzedékek sora szívta magába e versek csodálatos muzsikáját, mely Krúdy szerint „felülmúlja Glinka zenéjét”… 1953-ban az Európa Könyvkiadó új fordítást készíttetett Áprily Lajossal; ez modernebb és pontosabb, mint elődjéé, bár pontosság dolgában Bérczy Károlynak sem kellett szégyenkeznie, hiszen Puskin kedvéért megtanult oroszul.

Tovább »

Tóth Mónika: csend

eper illatú reggelen
vérmes szemével szembe néz
mosolyogva kezet csókol…
a csend

B. Tomos Hajnal: Bolondéria

Ül a bolond a járdaszegélyen és röhög. A járókelők épp csak nyugtázzák egy pillantással, hogy nincs ki az összes kereke, aztán sietnek útjukra. Az eszement már csak ilyen: roppant murisan fogja fel a dolgokat, azon is képes vihogni, hogy horgas a kisujja. De ez a bolond már úgy kacag, hogy csorog a könnye és csapkodja a térdét. Tovább »

Bálint Zsigmond: A természet szín-játéka

“Bandi” – 1

Gergely Tamás: Az én Koreám – 2017. június

Hogy igazi szépirodalmat is írnak, arról idáig talán egyszer olvastam, méghozzá olyan megközelítésben, hogy valaki észak-koreai író csak a múltról hajlandó írni, a jelenről, ahogy elvárnák tőle, nem. Nevet sem tudok, ki lenne a szerző, mindenesetre elcsodálkoztam, hogy ilyesmi lehetséges. Tovább »

Tíz éves nekrológ

/Cseke Gábor: Kő a boltozatban/

2007 júniusában, a Hargita Népében az akábbi cikkben búcsúztam el – személyes jó ismerősként, küzdelmeinek tanújaként – Domokos Gézától, az RMDSZ alapító elnökétől, a Kriterion egykori igazgatójától. Ma délelőtt újraolvastam a szöveget és úgy találtam, hogy a tíz évvel ezelőtti szavak nemhogy megkoptak volna, de ma is maradéktalanul érvényesek. Tovább »

Farkas József György: Kolozsvári testvérek – Prága

A középkori magyar képzőművészet legjobb állapotban az utókorra maradt, s talán legszebb térplasztikája a prágai várban látható Szent György-szobor. A Kolozsvári testvérek, Márton és György 1373-ban készült alkotását a Hradzsin több pontján állították már fel, jelenlegi helyén, a Szent Vitus székesegyház szomszédságában lévő díszudvaron 1929-ben kapta meg azt a sima, modern talapzatot, amelyen ma is látható.  Tovább »

Cseke Péter: Rotterdami levendulaillat

2017 június

Kölcsönsorok: Lucian Blaga

A pópa lelke (4)

Négyszemközt a papnéval

„Hogyan hangolja össze lelkeit a te Vasiléd, és milyen mértékben?”, kérdezem ötletszerűen, hogy beinduljon a beszélgetés. Tovább »

Fotó és irodalom (20): Juhász Gyula

Fotográfiák

Én úgy szerettem rendezgetni őket
Fekete album szürke erdejében,
Mely halkan zizegett, mint csöndes őskert. Tovább »

Székedi Ferenc: Tíz éve hunyt el Domokos Géza

Domokos Géza dolgozószobájában. 1997 * Ádám Gyula fotója

Aki nem tudja, hol keresse, a zágoni temetőben nem könnyen találja mega sírját. Semmifele hivalkodás, egybeolvad az egykori falustársai emlékezetével. Sírkövének jobb felső sarkában, a név és az évszámok után azonban ott egy kis szerény jelkép, amelyet mi romániai magyarok, a digitáliskor előtti olvasók nagyon is jól ismerünk: a Kríterion-embléma, a könyvet formázó Pegazus alakja. És úgy gondolom, nem véletlenül, hiszen Domokos Géza maga is tudta: életének ez a legnagyobb teljesítménye. A Kriterion Kiadó. Tovább »

Cselényi Béla: Alkonyi robogás

Tűzpiros korong
ugrándozik. Nyoma zöld.
Retinám fárad.

Budapest, 2017. VI. 19.

Fülöp Kálmán: Vagy

Vagy
  földi roncs
    vagy bölcs
      próféta bárhol Tovább »

B. Tomos Hajnal. Zöld szállítmány

Laczkó Vass Róbert: Completorium

– Jókai Anna emlékére –

isten aki megöregedtél
messzelátón és nagyothallón
félresikerült szándékaim
elfogadod-e ha megvallom Tovább »

Talán egy fénykép ez az egész / Méhes Kati

„A legfontosabb a szerep, a színház…”

Hárman voltunk Katik egyidőben a főiskolán: Gábor, Méhes, Nászta… Albert egyedül Júliáskodhatott a nevével.
Méhes Kati is Kolozsvárról indult, én legalább is ott ismertem meg. Egyazon téren laktunk. Meglepett, mikor elsőnek jutott be. Aztán ő volt, aki emlékeztetett arra, hogy érettségi táján egyszer megkérdeztem tőle, mire készül. Nevetve mondta: színire. Te? – csodálkoztam. Én – mondta. És fel is vették… (Az ember vajon miért becsüli le ennyire a saját közelében élőket?)
Szóval, bejutott és ő volt a kedvenc.

Tovább »

Hírét vettük: Medvés mindennapok

Már a székely gyerekeket se lehet azzal ijesztegetni, hogy jön a medve és széttép, ha rossz leszel. Mert a medve tényleg jön a székelyföldön, és azt teszi, amit az ösztönei diktálnak. Ha kell, elmenekül az ember elől, de ha kell, nekimegy. Helyzete válogatja. Normális ez? Igen is, meg nem is. Tovább »

Steigerwald Tibor: Ösvény

Barátok Feredője, Csíksomlyó, 2017

Kedei Zoltán: Vágyak komédiása

A romlás körülöttünk ólálkodik, közelben található a múlt fanyar változataival, bosszút áll a tisztességes játékon, a becsületesen végzett munkán is, szabad teret nyújtva a „komédiás” szereplésnek. Tovább »

Fülöp Kálmán: Nagyapa

Rég volt,mikor még hazavártak:
apám szelíd hangja béke.
Kis-Kükülő morajában
fürdött anyám szelídsége. Tovább »

Két vers egy témára – Albert-Lőrincz Márton és Hadnagy József

Albert-Lőrincz Márton: (A lift)

Mindazoknak,
akik liftre várakoznak a panelban

Mint a hullott besztercei zamatos szilva,
úgy vált pirosra, kékre az arcod
a lépcsőház várótermében állva,
csípős hagymaszag és odakozmált tej
füstjének társaságában. Tovább »