Cselényi Béla: Nagynéném ágya mellett

Éjjeliszekrény helyett
zöld posztós íróasztalon
egy söröskorsónyi víz,
körülötte,
— mint házikók a füvön —
négy-öt orvosságos doboz.

Budapest, 2017. X. 15.

 

Hajdú Tamás: Jó kis hely

Még több fotó a szerző blogján: http://hajdutamas.blogspot.ro/

Márton Károly: Néni kínál

Barna a gesztenye,
Elszökött tokjából,
Sarki néni kínál:
Egyek, mint Dózsából.

B. Tomos Hajnal: Hiány

Olyan ez,
mint egy látomás,
mely szertefoszlott, Tovább »

Pusztai Péter: Elmúlt napok (365)

Illusztráció Cseke Gábor Nadrágomon fekete folt című verskötetéhez (2013)

Bálint György breviárium (64)

A török kormány megszüntette a „hamal”-ok, a teherhordó emberek intézményét. Súlyos terheket ezentúl csak járműveken szabad szállítani, mert a teher alatt görnyedő ember látványa sérti az emberi méltóságot… Tovább »

Somorčík Szombath Rozália: Ütés

Egy helyben állok,
de mintha lengne testem.
Mereven, akár a fém. Tovább »

Fülöp Kálmán: Jártam

Az országot járttam
lerongyolt, öreg
tragaccsal, s vásároltam
pénzzel, csekkel, vagy
cseréltem, amivel
éppen lehetett – Tovább »

Ferencz Imre: Vésővel, bicskával

1. A SZEKÉRTÁBOR MEGMENTÉSE

Az ember egyszer megunja csak szóban idézni a
haldokló világ tárgyait, s akkor megragadja magukat a
tárgyakat, hogy újjáteremtse azokat. A széthullt szekerek
darabjaiból hozzálát szobrokat készíteni,
így a kerékagyból a kerekes portréja, a lőcsből
lőcsei asszony, a kettéfűrészelt kerékagyból napvirág lesz. Tovább »

Székedi Ferenc: Tüzek és szobrok*

(Elhangzott Ferencz Imre Félbemaradt tüzek című, legújabb verskötetének csíkszeredai bemutatóján, 2017. október 12-én)

Ferencz Imre fafaragása / Fotó Székedi Ferenc

Ferencz Imre ma kettős minőségében van közöttünk: mint költő és mint szobrász.
Költőként Félbemaradt tüzek című kötetében összegyűjtötte legújabb verseit, szobrászként pedig megfaragta azokat a szobrokat, amelyeknek alapanyaga a meg sem gyújtott tűznek köszönhetően jelenthették idővel dacoló menedékét a tartalomnak és a formának. Tovább »

Cselényi Béla: irodalmi kör

elcsitult a félsz
a rőt sárkány lekonyult
peték pattantak Tovább »

Eugenia S. Lee: Szolgáltatási paradicsom

Tulajdonképp nekem természetes ami itt van, hiszen megszoktam, és a jót bizony nagyon könnyű megszokni. Ugyanakkor párhuzamosan élek a német/holland határvidéken is, ahol a koreai tapasztalataim száznyolcvan fokos ellentétét vagyok kénytelen elviselni. Magyarországra annyira nem emlékszem szörnyen, ott mindig voltak ismerősök és kiskapuk, többnyire, ha fifikásan is, de megoldottuk a bürokráciát és az egyéb szolgáltatásokat is. Tovább »

B. Tomos Hajnal: Kitartás

Bálint György breviárium (63)

A svéd sebész felnyitotta Karinthy Frigyes koponyáját, és beletekint agyába. Egy nagy író agyát látja, ezer ragyogó és mély gondolat műszerét. A műtét még tart ebben a pillanatban… Karinthy agya, ez a nyugtalan és teremtő agy, ezer barázdájával, és ezer ötletével, órákig tartó műtét „alanya”. Mit láthat benne a sebész és mit érez és gondol közben az író-páciens? Tovább »

Oláh István: Vai, Doamne!…

Nem szeretem, egyenesen utálom az így kezdődő vádbeszédeket: egy kenyeret akartam venni. S a folytatás az, hogy nem adtak, mert nem magyarul kértem. Ezzel az érveléssel mindkét történelmi fejedelemségből, Moldvából és Havasalföldről érkezőknél is találkozunk, az erdélyi románoknál kevésbé, mert hol békésen, ritkábban akár nagyobb konfliktusokkal,de mindmáig tény az együttélés. Tovább »

Goya: A köszörűs – magyar bélyegen

Márton Károly: A köszörűs

–  Goya képe alá –

Forog a kőkerék,
Kés élét élezi,
Amíg az acéllap
Forgását fékezi.

Nászta Katalin: Ősz van

itt most süt a nap
és hegyesek a napsugarak
körbekarcolják arcod
sírnak bennünk azok a madarak Tovább »

Cselényi Béla: második lecke

bár megúsznám egy ájulással
s utána minden egyszerű lenne
mint egy nyelvtan könyv
második leckéje

Budapest, 2017. X. 14.

André Zsuzsa: A sas röpte

Még több fotó a szerző blogján: http://andrezsuzsa.blogspot.ro/

Szente B. Levente: Ahogy öregszem

(Ráduly János születésnapjára)

Ahogy öregszem,
egyre közelebb
érzem az erdőt, a fát Tovább »

Cselényi László: Egy ritka jó emberről

Tizenkét éve halt meg nagyszerű barátom, Hamburger Miska…

Ha nem ismertétek, vagy nem hallottatok róla, az internet bőven foglalkozik vele. Emblematikus figurája volt a rendszerváltás előtti demokratikus ellenzéknek. Filozófus volt, no meg a különböző világnézetű emberek fáradhatatlan összekötője egy-egy fontos, jó ügyben. Látszólag sebezhetetlen volt, s mindahányszor csak legyintve röcögött, ha tudomására jutott, hogy valaki a háta mögött lezsidózta… Tovább »

Klasszikusok kézfogása: Pilinszky János

Zsoltár

Aki több napos éhezés után
kenyérre gondol:
valódi kenyérre gondol. Tovább »

Ádám Gyula: Füstök

Lőrinczi László: “Csak a szerelem sújtson…” (23)

Százhat

– Szívem – mondta Olga, amikor kikelt az ágyból -, elmehetnél egy kis dohányért a Csekbe, kellene… – Jó, úgyis be kell iratnom a kamatokat – felelte Róbert. – Hozz vagy kétezer lejt! – kiáltotta Olga már a fürdőszobából -, elég lesz… – Róbert este átadta a pénzt Olgának (magának is megtartott valamit), és elkezdte mondani, hogy jó lenne befektetni a kis pénzüket valamibe. – De mibe? Aranyba? – kérdezte Olga. Tovább »