Fehér Illés műfordításaiból Múltidéző blues – Nostalgični bluz Ki is vagyok? A végtelen űrben parányi szemcse. Asszony, almává, fügévé, anyai szeretetté változott emlőkkel, tintával megigézett irónnal. Kesernyés, álmodozó múlttal tele bőrönddel, szétszórt emlékekkel.

Fehér Illés műfordításaiból Szavatololni Pár nappal ezelőtt a falak kezdték enni a könyörületes embert.

Fehér Illés műfordításaiból Egyedül vagy ma este is Egyedül vagy ma este is. És nem csak ma este. A városban láttalak, az imént, elmenőben, ahogy sétálsz. Kinn az emberek saját életüket élik, kettesben, tudod, hogy van ez, Te pedig valahogy tartózkodva, sajátosan.

Fehér Illés műfordításaiból Freud-ház – múzeum Kérem, csengessen, Freud úr várja Önt. A lépcsőn felfelé igyekezve majd különleges szagot szív be, a százéves tapasztalat felodja a félelmet…

Fehér Illés műforditásaiból Honvágy A (mérhetetlen) honvágy miatt, A (hiányzó) történelem miatt, Vagy ki tudja miért

Fehér Illés műfordításaiból  Köszönöm / Hvala Köszönöm a szép pillanatokat. Melyeket nem adtál. Köszönöm a legszebb álmokat. Melyeket elvettél. Köszönöm a nyitott utakat. Melyeket feldúltál. Köszönöm a lehetőségeket. Melyeket elrontottál.

Fehér Illés műfordításaiból Szén / Ugalj Fennsík. A tó a fennsíkon a miocén elején keletkezett, huszonhárom millió évvel ezelőtt. Kamerák és közismert meghívottak jelenlétében, egyetlen miniszter sem avatta fel.

Fehér Illés műfordításaiból  Danilo Kiš: Ősz kezdődnek a házassági szertartások a harkály szerelmes rikoltozása dobpergésre hasonlít a tetszik művészete korlátokat nem ismer

Fehér Illés műfordításaiból  Összegzés Fal. Fel nem épített fal. Felépített fal. Hozzáépített fal. Lebontott fal. Láthatatlan fal. Átlátszó fal. Senki fala. Mindenki fala.

Fehér Illés műfordításaiból  A nulla körül Független asszonyok vagyunk. Új szerelmekre vágyva zihálva lélegzünk. Beteljesületlen igéretekkel táplálkozunk. Zavaros álmokba süppedünk.

Fehér Illés műfordításaiból  Az vagyok ami vagyok hogy elmondhassam ki vagyok Ne nézz rám oly megvetően: Felnőtt vagyok! Gyere, a nyalánkságot ujjunkkal töröljük ki a megrepedt tálból. Ne büszkeséged szóljon hozzám: Költő vagyok! Gyere, mutasd meg, melyik sor nyitja a kikerült krátereket.

Fehér Illés műfordításaiból Szerető Karjaim közt nyüzsög de hogy bárhol bármikor lefeküdjünk azt nem nyelvemet ujjait számba dugva gyötri csak szóljak bármit

Fehér Illés műforditásaiból Rózsaszínű heverő Ökörfarkkóróból és rozmaringból, orbáncfűből, cigányretekből és izsópból készült rózsaszínű heverődön szenderedtem el.

Fehér Illés műforditásaiból A túlsó part Gyújtsd meg a lámpást zöld folyó. Mondj valamit az árnyak visszatértéről,

Fehér Illés műfordításaiból Az erős kanál ruhával takart női végtagokként míg meg nem mozdulnak a pőre mondatok és titokban meg nem ünnepelik

Fehér Illés műfordításaiból Bánatom Végeredményben – Elég idős vagyok Beismerhetem mi bánt

Fehér Illés műfordításaiból Esőkeret Fáradt őszi esővel oltom szomjam, azt a hatalmas korsót az éjszínű eget pörgetem.

Fehér Illés műfordításaiból Mese az útról Utam vezethet a földbe vezethet a földön

Fehér Illés műfordításaiból Szoba Szobámból nézem a madarat Akiről nem tudom Mikor fog elszállni Egy az utunk

Fehér Illés műfordításaiból Szavam megérintett Szavam abban a pillanatban érintett meg mikor elhatároztad senkinek sem hiszel

Fehér Illés műfordításaiból Megvédem az új temetőt (Mrkonjic) (Mitric tesvéreknek, Péternek, Lalinak, és Pavlovic Duskonak) Új temetőben régi barátok, két ragyogó labdarúgó meg a szenvedélyes filozófia és atlétika kedvelő.

Fehér Illés műfordításaiból Félelem Az általam egyre gyérebben látogatott opera és cirkuszi előadások között sok a közös ismérv.

Fehér Illés műfordításaiból Úton az otthon Az út mellett porban feküdtem. Nem láttam arcát ő sem az enyémet.

Fehér Illés műfordításaiból Óda a lábnyomokhoz Mikor az ösvényen a földön a felhők felett

Fehér Illés műfordításaiból Ha beszélünk Ha beszélünk kimondjuk amit nem akarunk