Search Results for “Gergely Tamás”

 

Gergely Tamás: Kerek egész

november 23rd, 2017

Szürke volt az ég, még annál is lehangolóbb, félelmetesen kékes. Vadmalac maga is érezte, hogy ellaposodik a kedve, Malacka sem énekelt, mint szokta rendezés közben, Kismalac meg még nem volt abban a korban, hogy az időjárás befolyásolja. Hanem a koma délben benézett, s elkeskenyedve mondta, hogy ez már az egész napját meghatározza.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Könny végigpereg

november 19th, 2017

Vadmalac csak mosolygott komája szavait hallgatván. Komája vádolta a maga jellemző stílusában: „Mosolyogsz, mint mindig.” „Egész életedet átmosolyogtad!”

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Gyöngytyúk

november 17th, 2017

* A Tátinak * ”Most akkor elmesélem neked” – mondta Vadmalac patás komájának. A koma csak nézett széjjel, próbálta külső jelekből megérteni, mi következik. De csak finom sült illata terjengett, volt benne valami egyedi, amit eddig ízlelő szemölcsei nem próbáltak.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Virág

november 13th, 2017

Vadmalac valami különöst érzett a lábában, csülök magasságban. Nem fájdalom volt, legnagyobb meglepetésére azt az érzést egy látványhoz, az enyhén rothadó vágott virágok szárának a végéhez tudta hasonlítani. Ahogy azok felszakadnak, néha még fel is kunkorodnak. Szóval mintha menne tönkre a szervezete, bokától lefele már nem is érezte magát. Meglepődve kérdezte: ”Mi az, virág voltam?” […]

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Várja Malackát

november 2nd, 2017

Várta Malackát. Félrehúzta a függönyt a nappaliban, onnan belátta az egész metrómegállót. Túl korán ült le, hát bámulta a fák sárgáját, hogy ősz van, telik az idő, ott van a a bizonyíték. A peronon két tizenéves lány várt, az egyik nem fért a bőrébe, táncolt a másiknak, Vadmalacnak, ugye, nem, ő onnan a várakozót nem […]

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Kinek a gyertya?

november 1st, 2017

Előbb összeszámolták, hány a halottjuk. Tudták azt, tulajdonképpen csak megegyeztek. Hát a szüleik… Aztán megvásárolták a gyertyákat, beállították a tartóba, a mások gyertyája mellé. Mind ismeretlenek, egy idegen templomban hogyan is lehetne másként, ám közös bennük, hogy holtak. És hogy van, aki gondoljon rájuk.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Vad

október 30th, 2017

Kapdosott a feje körül, mint akit a méhek megtámadtak. Vadméhek, darazsak. Vadméhek Vadmalacot. De nem darazsak voltak, s még csak nem is vadméhek, mindössze vad gondolatok. Vadmalac meg abban a periódusában nem akart kitűnni a többiek közül. Sőt, elvegyülni szeretett volna. Ám azok a fránya gondolatok!

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Ám

október 27th, 2017

* Dusa Ödön emlékére * Bakanccsal feküdt be az ágyba, ő már így gondolkozott. Ha serkentette magát, hát borral, vörössel, erős színűvel. Borszín volt a szobája is, maga festette. Borszín, de csak félig, attól felfele fekete, maga sem tudja, miért.

Read full article | 2 hozzászólás »

Gergely Tamás: Ősz

október 26th, 2017

Keresték azt, ami ”rimmelne” ahogy ők mondták, az őszre. A szóra, a jelenségre. Kismalac volt az első, de az ő javaslata, az “őz” valahogy túl “sutának” hangzott. “Suta”- mosolygott Vadmalac – ’őzsuta’, világos: meg kellene innom a kávém.”

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Október

október 25th, 2017

Két kezét egymás mellé rakta, mintha attól tartana, hogy a puliszka a fövő vízben robban. Vagy más, például szurok. Mármint hogy hirtelen kitör. Szinte a semmiből, bár az csak úgy tűnik. ”Na, olyan volt. Engem a járdáról szólítottak be, haverok. Mentem, persze, tele voltam lendülettel.”

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Dóm

október 23rd, 2017

Nem is tudta, honnan nézze. “Milyen kicsi vagyok mellette.” Hátrált hát, hogy a tető oszlopait is lássa. Meg hogy érezzen egy kis… szimmetriát.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Tömlő szíve

október 10th, 2017

Már egy hete nyomta az ágyat, de a fáradtsága szívéből továbbra is áradt. „Tisztul a szívem!”, örvendezett az elején. Úgy képzelte el, a szívét, akár egy tömlőt, a fáradtság pedig foszlányokban távozott. Bal kéz felől feküdt a szíve, akár egy oldalára dőlt duda, abból, mintha szél fújta volna, jobbra indázott az a fekete porra hasonlító.

Read full article | 1 Comment »

Gergely Tamás: Október 6.

október 6th, 2017

Vadmalac azon töprengett, hogy neki kötél vagy golyó járna… Félt mind a kettőtől. Egyrészt egy filozofikus félelem tartotta fogva, hogy valami véget ér. Valami, aminek nem szabad. Másrészt a fizikai fájdalomtól őrült meg. “Feládoznád az életed?”, kérdezte ekkor a Komája. “Hát ha muszáj.” Forrás: Lenolaj.hu

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Napfogyatkozás

szeptember 23rd, 2017

Vadmalac alig ismert rá a komájára, annak az arca teljesen fekete volt. Elröhintette magát, ”Kátrány?”, kérdezte. ”Ó, dehogy. Faszén.” Nem állta meg, hogy kissé ne nevelje a komát, közli hát vele, hogy: ”Hiszen nem az arcod kellett volna bekenni, hanem egy üveget, hogy azon keresztül lássad…”

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Az én Koreám

szeptember 10th, 2017

AMERIKA 2017.09.09. Hangzanak el olyan hangok, hogy tárgyalásos úton szüntessék meg a feszültséget. Merkel mondta, majd megint Merkel. Majd Oroszország és Kína. Elgondolkoztam, hogy vajon az hogyan történne… Obama ugye, nem volt hajlandó figyelembe venni a prikulicsot, de most annak bombája van…

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Fordítsd meg a lapot!

szeptember 10th, 2017

”Mik ezek?, kérdezte Vadmalac komája. – Rajzok?” A papírlapra bökött a kezében. ”Csupa nyolcas.” Vadmalac komolyan vette komája kérdését, így okította: ”Először is fordítsd meg a szöveget, mert fejjel lefele tartod. Azután meg fordítsd meg a lapot, mert éppen a végét fogod.”

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Az én Koreám

szeptember 9th, 2017

HIDROGÉNBOMBA / A nagasakinál tízszer erősebb 2017. 09.09. Azt hittem, már befejeztem azt a kéziratot, amelyikből könyvet tervezünk Véghelyi Balázzsal, s amelyiknek a borítóját beszéljük meg Szilágyi Varga Zolival, de a valóság lazítani nem enged.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Az én Koreám

szeptember 8th, 2017

ÖLBE TETT KÉZZEL 2017-08-31 Megint csak a japán nő jut eszembe, a japán népesség, amelyik már megszenvedett egy atomtámadást. Odaképzelem magam közéjük, vagyis lélekben japán vagyok, s várom a bombát. Ölbetett kézzel vagy széttárt karokkal, az eredmény szempontjából mindegy.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Az én Koreám

szeptember 7th, 2017

JAPÁN 2017-08-30 Igencsak átéreztem a tegnapi tévéhíradóban megszólaló japán nő gonját: azt, hogy rettenetes emlékeket ébreszt a Japán fölött elszálló észak-koreai rakéta, továbbá, hogy fogama sem volt, hogyan tegyen eleget a hatóságok felszólításának, mármint hogy atombiztos bunkerbe meneküljön. Hol van az? (Hova legyen el, ha robban…)

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Körtével beszélget

augusztus 23rd, 2017

Miközben a gyümölcsöt szeletelte, beszélt hozzá. Hogy milyen szép színe van, a piros árnyalataiban játszik a dolmánya, hogy érett. Az első falat után dicsérte az aromáját. Hogy azt a kis barna karikát a külsejéről levágjuk, és akkor mindenestől ehető.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Csuhás

augusztus 11th, 2017

Komája szólt, hogy úgy érzi, mintha valaki követné. Valaki vagy valami. De ha hátranéz, nem lát senkit. Vadmalac mosolyogva akarta elintézni a dolgot, mondván, hogy ez paranoiája, ám azért megnézte, nem áll-e valaki az ő háta mögött is. Mert az igazság az, hogy hasonló érzése neki is volt. És nem látta, de elképzelte az illetőt, […]

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Hideg-meleg

augusztus 5th, 2017

Egy különös országban jártam, ahol minden fürdőszobában két csap van, az egyikből a hideg, a másikból a meleg víz jön, mit meleg, forró. Hát turista legyen a talpán, aki a mosakodást égési sebek nélkül megússza… Nézem második nap reggel a társakat, felének a kezéről a forró víz lemarta a bőrt. A másik fele ezek szerint […]

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Súrolt érzés

augusztus 4th, 2017

”De hát az olyan fontos volt!”, mondja Vadmalac komája. Vadmalac pedig ”Pr-pr”, a tépelődés hangszerén furulyázott. Nem tudta, mit válaszoljon, mert nem volt válasza. Elfeledte azt, ami a komája számára oly fontos, hazudni meg nem akart. Hazudni nem volt képes. Leszakított egy fűszálat, azt szívta, de nem esett jól az sem. Megkeseredett számára a különben […]

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Kioperálják az első második szívem

július 27th, 2017

Cétén voltam ma, Cété, a szót ma tanultam, a té, az a tomográfiából származik s az is valami, sőt: összetett szó, a cé, a computerből, számítógép magyarul, egészen megnyugszik az idegrendszerem, amikor az ismert magyar szót leírom. Szóval benyomnak egy ”tepsibe”, majd ”tepsistől” betolnak egy alagútba, s közben fényképeznek, az én esetemben a csontvázamat. Szemem […]

Read full article | 1 Comment »

Gergely Tamás: Ná Práhu

július 24th, 2017

Besötétedett Pozsonyban, mire a belőle kivezető utat keressük, és semmiféle eligazító táblát nem találunk. Járókelőktől kérdezzük, merre Prága, de egyrészt igen gyéren vannak, másrészt egy kukkot nem értenek angolul. “Ná Práhu”, úgy halljuk, ezt ismétlik egymás közt. Aztán bizonytalanul mutatnak valamilyen irányba, bizonytalanul, mintha mindannyian idegenek volnának.

Read full article | No Comments »