Search Results for “Gergely Tamás”

 

Gergely Tamás: Beakadt

október 16th, 2018

Dusa Ödön* emlékére Vette le a kalapját, és akkor beakadt, úgy félig levett kalappal a jobb kezében. A színházban a ruhatár előtt. Azaz színház volt, amit produkált, színház a színházban, csak nem értékelték. A ruhatároslány telefonon hívta a vőlegényét, hogy érezze biztonságban magát. Elvégre az a munkahelye.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Vadmalac és juharfa, meg Malacka

október 14th, 2018

Napi sétáikon konstatálták, hogy ősz lett. Először a liget szélén álló juharfa kezdett el színeződni, előbb a teteje, sárgára festette a Természet, azután meg meleg sárgás-vörös köntössel ruházta fel. Elérkezett viszont az idő, amikor a szél lefújta éppen a felső, az elsőre színes leveleket, kopaszodott a juharfa, juharfácska.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: A kiválasztott

október 2nd, 2018

Vadmalacék Komája feje búbját vakarva ugrott be a lakásukba. Előbb meglepődve figyelték, meg akarták tudni, hogy mi történt, de a titokra hamar fény derült, ugyanis a Koma kacagva mesélte, hogy egy makk az ő kopasz fejét találta el. – Nem jó megöregedni! – ezzel fejezte be a jelenetét, csakis a kopaszságra utalva.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Ír kávé

október 1st, 2018

Lipták-Handy Dezsőnek ”Emlékszel, komám? – kérdezte Vadmalac. Amikor a zaccot ittuk?” ”Nem zaccot, hanem szójás keveréket.” ”So, ja. Úgy tudtuk, rákot kapunk tőle.” Komája kisegíti: ”Hajnyálmirigy…”

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Vadmalac és az eső

szeptember 23rd, 2018

Esett. Azaz szemerkélt az eső. Vadmalac nem húzódott be az odújába, inkább hagyta, hogy ázzék kint a bundája. ”Úgyis el vagyunk kényeztetve. El vagyunk kényelmesedve, meleg víz, központi fűtés”, gondolta. Hűvös szél fújt, az sem zavarta. Az esőcseppeket meg lerázta a hegyes fülével. Akár egy macska. Vadmacska. Jött a Komája, kérdezte az: – Mit csinálsz?

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Angyalok

szeptember 13th, 2018

A tó partján ültek egy padon. Egyszer csak hang érkezett az aszfaltozott sétány irányából. – Hupp! – mondta Malacka – Egy makk. ”Leesett – gondolta Vadmalac. – Gravitáció. Lefele húzta a súlya, ez a ‘leesett’.” Majd így folytatta: “Minden leesik valahonnan… Mi, vadmalacok vajon honnan?”

Read full article | 1 Comment »

Gergely Tamás: Álom*

augusztus 19th, 2018

Vadmalac nem tudta, ébren ábrándozik vagy álmodik. A szobában viszonylagos csönd volt, meg sötét. Abban a szobában, amelyikben feküdt vagy amelyikben álmodott. Nézte egy darabig a felhőjátékot, de aztán az eltűnt a szeme elől. Lehetett tehát bármelyik a kettő közül. Arra gondolt, ha jobb karjával kaszál egyet a feje fölött, akkor kiderül. Fel is emelte, […]

Read full article | 6 hozzászólás »

Gergely Tamás: Vadmalac nyári dala

augusztus 12th, 2018

Ha jön az atom, szorítsd a karom, Míg a hátam megvakarom. Kiskertünkben nő a barom, Rá se ráncs, Komámte, tarcs ki!

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Egyensúly

augusztus 5th, 2018

Kissé meglepődött, amikor tapasztalta, hogy amit nektárin néven tisztelt a Bükkben, azt Makkosban csupasz baracknak hívnak. Jó. Arra viszont előjött az emlékezetében a csupasz csiga, ami kezdi elönteni a kertjeinket, brrr! Lehet szépnek is találni őket, de Vadmalac viszolygott még a gondolatra is.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Öregszik

július 19th, 2018

Aznap egyenesen mogorva volt. Komája az elején nem értette az okát. Hát próbálkozott: – Az időjárás? – Szomorúság ért? – Megbántottalak?

Read full article | 1 Comment »

Gergely Tamás: A csók napja

július 14th, 2018

Vadmalac valami különöset látott: egy fiatal pár a vízben, testük összefonódva, még az ajkaik is. Nehezen tudja megfejteni a vizes rébuszt, kérdi hát a komáját: ”Ezek most úsznak vagy csókolóznak?” ”Nem tudtad? – kérdi tőle a komája – a csók napja van.”

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Kiás

július 12th, 2018

Vadmalac aznap kivételt tett: ezúttal ő ment el a Komájához, nem szokta. A Komát nagy munkában találta, éppen ásott. – Hát te? – kezdte a diskurálást. – Csak nem temetsz? Megállt a Koma a munkában, fennebb tolta fején a sapkát. Megvakarta izzadt homlokát, majd ezt mondta: – Kiások. Keresem az Igazságot.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Palkó meg a palatábla

július 6th, 2018

(Jancsik Pál halálára) Meghalt Jancsik Pál. Brassói költõ, Kolozsváron szerkesztõ. Egyazon magyartanárunk volt, az azóta elhalálozott Reiff István, Pista bácsi. Hatodikos voltam, amikor egy magyarórára Pista bácsi másodmagával jött be az osztályba, bemutatta Jancsik Pált, majd kiszólított engem, és Jancsik mellé sorolt – álltunk ott ketten, brassói költők. Jancsik elszavalta a Palkó meg a palatábla […]

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Foci VB

július 5th, 2018

Komája kókadt kedvvel jött, hogy kedvenc csapata kiesett a foci VB-n. Vadmalac felkapta a szót, s eléggé szarkazmussal a hanglejtésében mondta Malackának: – Neki van kedvenc csapata. Malacka értette a párját, de azért tekintetével vágott a Kismalac felé, hogy Vadmalac ne rontsa annak az optimizmusát.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Chip-chirip

június 29th, 2018

Vadmalac Komája valami olyat hallott a rádióban, hogy egy vadmalac agyát le lehet másolni egy chipre, egy ilyen kicsi bogyóra, amire a dokumentumokat is teszik. Elmentik. Már a szótól is megijed.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Fordított mágneses tér

június 28th, 2018

Komája jött ezúttal is a hírrel, hogy helyenként létrejön a fordított mágneses tér. Nofene. A hír Vadmalacot is meglepte, mégis úgy tett, mintha tudna a dologról. – Hát bizony, néha kézállásban jobb – mondja – s mosolyog egy sort hozzá.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Sóhaj-felhő

június 26th, 2018

Egyetlen kis felhőt láttak az égen, Malacka szerint az olyan volt, mint egy sóhaj. Sóhaj az égen? Vadmalacnak minden érzéke maximálisan kezdett működni, szőre nyakán, fején az égnek állt. Azt mondta – hangosan vagy csak magának, nem is tudta, ugyanis hirtelen minden másodlagos fontosságúvá vált, az önkontroll eltűnt: – Sóhaj az égen? Kinek a sóhaja?

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Vzscs, vzscs

június 23rd, 2018

A sirályokat hallgatja, s fejti meg a szövegüket, azok nem tudják, hogy Vadmalac érti a nyelvüket. -Vzscs, vzscs! – sipítja Kis Sirály, két nappal korábban tanult meg repülni. Amit mond, azt jelenti, hogy zavarták a fecskék, mert túl alacsonyan repültek aznap. -Vzscs, vzscs – folytatja a jeremiádot, tulajdonképpen csak ő mesél, és nem fogy ki […]

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Összefügg?

június 19th, 2018

Nézett ki Vadmalac az ablakon, mit látott, semmi különöset. Azaz a megszokottat. Utcát, házakat, metrókocsit, embereket. Hány közülük vadmalac, nem tudta. Nem lehet a külsõbõl megállapítani, azt belül hordozzák. Fa is volt a közelben, zselnicemeggy, nem is eggy, játszadozott a szavakkal. Ám azt csak õ tartotta számon, ugyanis elvirágzottak.

Read full article | 1 Comment »

Gergely Tamás: Hazugság

június 8th, 2018

Már az arénában sem érezte jól magát. Egyáltalán: oda kíváncsiságból ment, nem meggyőződésből. Az utcán pedig kifordult a bele a politikai plakátoktól. Meg a nem politikaiaktól. Meg… egyáltalán. Még magamagát is megvádolta azzal, hogy enged a nyomásnak. Hamisan gondolkozik. Otthon végül kimondta, ami a begyében volt. Kiordította: – Hazugság!

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: A kenguru erszénye

június 6th, 2018

”Hogy ki ne látszódjék a köldöke.” Vadmalac komájának volt három kérdése. Az első: ”Melyik birodalom volt nagyobb – az oszmán, vagy a móroké?” Vadmalac nem tudta, mert nem mérte. ”Benne sincs egyik sem a Bibliában.”

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Bocsánatot?

június 3rd, 2018

A Koma mondta – lélekszakadva, bár rég történt: – Azt állították, két órára viszik el, de évekbe tellett, míg az elsők hazajöttek. Mások odapusztultak. Nem tudták róluk a hozzátartozók, hol vannak, hogy vannak, élnek-e? S aki hazajött, már nem volt ember, sokan röviddel azután meghaltak. Vadmalac lehajtja a fejét, mit csinálna.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Babcsenko a négyzeten

június 1st, 2018

Lelőtték volna. Babcsenkót. Ha az ukrán belügy meg nem játszodja a kivégzést. De megtette. Most már nem tudjuk, hogy mi történt. Ki akart meggyilkolni kit, ki kicsoda… Hogy például az a fickó, aki a sajtótájékoztatón Babcsenkónak adta ki magát, maga Babcsenko-e vagy valamelyik aliasa… Például az, akit felbéreltek állítólag negyvenezer dollárért. Vagy euróért, egyre megy, […]

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Kinő

május 27th, 2018

Vadmalac három almaevési periódust különböztetett meg a saját életében. Az elsőben anyja hámozta, vágta fel szeletekre, majdhogynem dugta a szájába az almát. A másodikban Malackától tanulta el a szárat kivéve elmajszolni az egészet, attól a gondolattól indíttatva, hogy mindent a Jóisten teremtett, s hogy a mag evése külön élvezetet jelent. Viszont most a harmadikban kételye […]

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Kánikula májusban

május 26th, 2018

A Koma óbégatott, hogy kánikula van már májusban. Hallgatták, közben csöpögött a homlokukról az izzadtság. Egy idő után Vadmalac megunta az egyoldalú melegfrontot, hát odaszólt: – Hideg van, meleg van… Idézte a Komáját. – Hideg van, mondod, majd meleg van, sehogyan sem jó neked.

Read full article | No Comments »