Search Results for “Gergely Tamás”

 

Gergely Tamás: Az én Koreám

szeptember 10th, 2017

AMERIKA 2017.09.09. Hangzanak el olyan hangok, hogy tárgyalásos úton szüntessék meg a feszültséget. Merkel mondta, majd megint Merkel. Majd Oroszország és Kína. Elgondolkoztam, hogy vajon az hogyan történne… Obama ugye, nem volt hajlandó figyelembe venni a prikulicsot, de most annak bombája van…

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Fordítsd meg a lapot!

szeptember 10th, 2017

”Mik ezek?, kérdezte Vadmalac komája. – Rajzok?” A papírlapra bökött a kezében. ”Csupa nyolcas.” Vadmalac komolyan vette komája kérdését, így okította: ”Először is fordítsd meg a szöveget, mert fejjel lefele tartod. Azután meg fordítsd meg a lapot, mert éppen a végét fogod.”

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Az én Koreám

szeptember 9th, 2017

HIDROGÉNBOMBA / A nagasakinál tízszer erősebb 2017. 09.09. Azt hittem, már befejeztem azt a kéziratot, amelyikből könyvet tervezünk Véghelyi Balázzsal, s amelyiknek a borítóját beszéljük meg Szilágyi Varga Zolival, de a valóság lazítani nem enged.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Az én Koreám

szeptember 8th, 2017

ÖLBE TETT KÉZZEL 2017-08-31 Megint csak a japán nő jut eszembe, a japán népesség, amelyik már megszenvedett egy atomtámadást. Odaképzelem magam közéjük, vagyis lélekben japán vagyok, s várom a bombát. Ölbetett kézzel vagy széttárt karokkal, az eredmény szempontjából mindegy.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Az én Koreám

szeptember 7th, 2017

JAPÁN 2017-08-30 Igencsak átéreztem a tegnapi tévéhíradóban megszólaló japán nő gonját: azt, hogy rettenetes emlékeket ébreszt a Japán fölött elszálló észak-koreai rakéta, továbbá, hogy fogama sem volt, hogyan tegyen eleget a hatóságok felszólításának, mármint hogy atombiztos bunkerbe meneküljön. Hol van az? (Hova legyen el, ha robban…)

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Körtével beszélget

augusztus 23rd, 2017

Miközben a gyümölcsöt szeletelte, beszélt hozzá. Hogy milyen szép színe van, a piros árnyalataiban játszik a dolmánya, hogy érett. Az első falat után dicsérte az aromáját. Hogy azt a kis barna karikát a külsejéről levágjuk, és akkor mindenestől ehető.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Csuhás

augusztus 11th, 2017

Komája szólt, hogy úgy érzi, mintha valaki követné. Valaki vagy valami. De ha hátranéz, nem lát senkit. Vadmalac mosolyogva akarta elintézni a dolgot, mondván, hogy ez paranoiája, ám azért megnézte, nem áll-e valaki az ő háta mögött is. Mert az igazság az, hogy hasonló érzése neki is volt. És nem látta, de elképzelte az illetőt, […]

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Hideg-meleg

augusztus 5th, 2017

Egy különös országban jártam, ahol minden fürdőszobában két csap van, az egyikből a hideg, a másikból a meleg víz jön, mit meleg, forró. Hát turista legyen a talpán, aki a mosakodást égési sebek nélkül megússza… Nézem második nap reggel a társakat, felének a kezéről a forró víz lemarta a bőrt. A másik fele ezek szerint […]

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Súrolt érzés

augusztus 4th, 2017

”De hát az olyan fontos volt!”, mondja Vadmalac komája. Vadmalac pedig ”Pr-pr”, a tépelődés hangszerén furulyázott. Nem tudta, mit válaszoljon, mert nem volt válasza. Elfeledte azt, ami a komája számára oly fontos, hazudni meg nem akart. Hazudni nem volt képes. Leszakított egy fűszálat, azt szívta, de nem esett jól az sem. Megkeseredett számára a különben […]

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Kioperálják az első második szívem

július 27th, 2017

Cétén voltam ma, Cété, a szót ma tanultam, a té, az a tomográfiából származik s az is valami, sőt: összetett szó, a cé, a computerből, számítógép magyarul, egészen megnyugszik az idegrendszerem, amikor az ismert magyar szót leírom. Szóval benyomnak egy ”tepsibe”, majd ”tepsistől” betolnak egy alagútba, s közben fényképeznek, az én esetemben a csontvázamat. Szemem […]

Read full article | 1 Comment »

Gergely Tamás: Ná Práhu

július 24th, 2017

Besötétedett Pozsonyban, mire a belőle kivezető utat keressük, és semmiféle eligazító táblát nem találunk. Járókelőktől kérdezzük, merre Prága, de egyrészt igen gyéren vannak, másrészt egy kukkot nem értenek angolul. “Ná Práhu”, úgy halljuk, ezt ismétlik egymás közt. Aztán bizonytalanul mutatnak valamilyen irányba, bizonytalanul, mintha mindannyian idegenek volnának.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Bezárul

július 22nd, 2017

Áll Vadmalac a mezőszélen, azaz az obszervatórium domboldalának alján. Olyan a domboldal, mint egy legelő, amit viszont nem is kaszálnak, vagy mint erdei tisztás – az Isten vetette el, ami ott terem, kinő a földből. Vadmalac közel megy, és hozzászól az immár sárguló fűszálakhoz. Egyhez, amelyik hozzá legközelebb áll: ”Most volt, hogy szürkéllt a föld, […]

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: A koma bánata

július 13th, 2017

Vadmalac ünnepelt: állt a tömegben, és már a tizedik golyót is kilőtte. Odakerül erre a komája. Lógó orral, kétnapos borostájával, amúgy sem felemelő látvány. ”Hadd el, komám, – vigasztalja – itt mindjárt seritalt osztanak.” De arra meg köp a komája.

Read full article | 1 Comment »

Gergely Tamás: Félnek mind

július 10th, 2017

Hátráltak mindketten, azaz együtt. Vadmalac meg Malacka. Nem volt náluk fegyver, sem golyóállómellény, dehogy. Se konyhakés, még fakanál sem. Hátráltak. Gondolatban hátrálnak, vagyis a gondolataikban.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Szenny

július 3rd, 2017

Furcsa látvány fogadta, amikor Vadmalacékhoz belépett. Mentora lábon, sőt egyre nyújtogatja a nyakát, mint aki felülről húznak, körülbelül. A koma nem szól, csak közelről megvizsgálja. Megkönnyebbülten nyugtázza, hogy: ”felkötve nincsen”.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Tornádó

július 3rd, 2017

Fújt a szél, nem minden irányból, hanem hol innen, hol onnan, ám néha nem is szél volt, inkább vihar. El is vitt olykor vadmalacokat, egyiket-másikat úgy a falhoz csapta, hogy taknyuk-nyáluk összefolyt.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Burkában

július 1st, 2017

”Szerencsénk van ezzel a napfénnyel!”, mondta Vadmalac komája. Vadmalac csak nézett széjjel, várta, mi lenne a vége a litániának. ”Hogy ilyen, amilyen.”, folytatta a koma. ”Hogy tükröződik.”

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Három óra

június 28th, 2017

”Most akkor…”, kezdte el mondókáját Vadmalac. Komája figyelt, meg akart felelni a kérdéseknek, úgy gondolta, mindent tud már. Kicsit büszke is volt Asperger-emlékezőképességére. Hogy azért mennyit csúfolták.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Pantomim

június 27th, 2017

Fellépett egy nyári táborban, tulajdonképpen kötelezték – mi legyen, töprengett, mi fejez ki engem? Álmában pantomim művész volt, amatőr, illetve az alkalom szülte, jeleneteit korábban mindössze eltervezte.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Napéjegyenlő

június 24th, 2017

Vadmalac komája nem értette – ezt az egészet. Illetve az egészet értette volna, hanem ez a fél-fél intim játéka idegen volt számára. Mert miért nem változatlan az arány? Miért nincs állandóan ugyanannyi fény, és ugyanannyi sötétség?

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Az én Koreám

június 23rd, 2017

Bárkit bármikor bárhol 2017 június Itt van ennek a pórul járt amerikai fiatalnak az esete. A világsajtót bejárta az ügy, nem részletezem. Turista volt Észak-Koreában, ellopott (?) egy jelszót a szállodában, elítélték tizenöt évre. Tizenhét hónap után átadták kómában, mint egy zsák sódert vitték, lépni sem tudott, nagyon rövid időre rá meghalt. Amerikai orvosok nem […]

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Vadmalac zavara

június 14th, 2017

Malacka filmet látott, s meghatódott tőle. Amikor mesélte, azt emelte ki, hogy igen emberi volt, mindenik szó nélkül vállalta, vitte a rá kiszabott batyut. Amit a sorstól kapott. ”Szépen fogalmaz” – gondolta Vadmalac. – S milyen igaz. Hogy mindenkinek van egy egyéni…” Felállt, körbenézett, de semmit nem látott maga körül, mármint a sajátját, egészen zavarba […]

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Az Idő partján

június 7th, 2017

Kiültek a dombtetőre, előttük hömpölygött a folyam. Malacka meg Vadmalac, ritka csendes pillanatok egyike. Enyhén sütött a nap, nem tűzött, Vadmalac társa vállát átölelte.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Árnyékfénykép

június 5th, 2017

Vadmalac valami furcsát látott. Meglepte a dolog, mert úgy hitte, mindent látott, megélt, tapasztalt korábban. Szóval a képen egy fekete kamera, japán fényképezőgép látszott (”Hogy a japcsik ebben mindig a legjobbak!”), s annak a folytatásaként sötétség, de legalábbis árnyék látszott, Vadmalac úgy érzékelte. – Hát ilyen is van?, futott ki a száján.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Nedvzöld

június 4th, 2017

Születésnapi ajándék Muhi Sándornak Ültek a folyó partján. Vadmalac meg a Komája. – Figyeled – mondta Vadmalac, – ma olyan ”nedvzöld” a színe. A koma egyre csak mormolta: ”Nedvzöld, nedvzöld.” Majd Vadmalachoz fordulva ezt mondta: ennek a folyónak ezer színe van. Mert te adsz nevet nekik.”

Read full article | No Comments »