Search Results for “Gergely Tamás”

 

Gergely Tamás: A hír

április 22nd, 2018

A Koma jött a hírrel, hogy már kétezres a lista. S hogy nem lehet tudni, megállnak-e itt, a kétezernél. A lista szóra Malacka kijött a konyhából. Nyugtalanul nézett Vadmalacra, az is elég sápadt volt. Megvárták, amíg bekapják a vacsorát, és a Koma elbúcsúzott, s akkor, hogy magukra maradtak, megkérdezte Malacka a társától: – Belelőnek minket […]

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Rosszra rossz

április 20th, 2018

Vadmalac Komája tapintott rá lényegre. Kérdés formájában, de mégis: – Miért van az – kérdezte -, hogy a rossz után rossz jön? Ezen már Vadmalac is gondolkozott. Mégse tudott mást válaszolni, mint hogy: – Ez nem ugyanaz a rossz.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Április 16.

április 18th, 2018

Salkaházi Sára emlékére Vadmalac az eget nézte, az volt az ő szentélye. Emlékezett. “Azt mondta, fegyver által fog meghalni. Megsejtette. Olyan időket éltek. Azt kérte, ehessen valamit. Az időt arra használta, hogy átadja az otthon pénzét. Tudta, hogy vissza már sohasem engedik.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Radíroz

április 14th, 2018

Frissen ébredve nyúlt ki a paplan alól. Azaz éppen csak hogy magához térve, az álom akár fátyolfelhő az égen, ingadozott a fejében. Friss tehát nem volt. De igyekezett… Igen… hát azt akarta, hogy vegye elő a nagy radírt, és radírozzon ki valamit a múltjából. Amiről álmodott. Amikor a Komáját megsértette. Mert gőgös fiatal volt.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Csak növények

április 12th, 2018

Vadmalac Komája áradozott már kora reggel: hogy milyen szép a természet, hogy tó meg harmat, meztélláb haladt át a mezőn. Jó, hát akkor Vadmalac meg merte kockáztatni a kérdést. Előbb ugyan leültette a komáját: – Teee, komám, ahhoz mit szólnál, ha mi, emberek hagynánk a természetet magára? Komáját mintha fejbe kólintották volna.

Read full article | No Comments »

Kopirájt / Gergely Tamás: ISTEN A HIBÁS

április 10th, 2018

Egy biztos: a választáson is kiderült, hogy Isten teremtménye nem tökéletes. Pontosabban: Enni tud, az étel – ha van – nem megy mellé, fel tud öltözni, össze tud hajtani egy papírlapot. Gyűlölködni is igencsak! Egyik-másik még olvasni is képes, felismeri például a választási cédulán a nevét. Az más kérdés, hogy nem mindent ért meg, no […]

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Gyolcs

április 7th, 2018

Szomorú szoprán sirat lassú, fájdalmas hangon. Lassú, ahogyan halottat tekernek gyolcsba. Sima a mozdulat, mint egy Górecki-szimfónia, s a fény csupán szűrődik. Vadmalac különösnek tartja, hogy gyászolni tud, bár a holtak közül senkit nem ismer. Sosem látott sorsok vonulnak el a szeme előtt, tömeg.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Az igazság

április 6th, 2018

A Koma jött állandóan a hírekkel. Volt neki egy rádiója, amit mintha mindig bekapcsolva tartott volna. Zsebrádió volt az említett tárgy, s annak a fülhallgatóját csak akkor vette ki a füléből, amikor Vadmalacékhoz belépett.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Pészáh

április 5th, 2018

– Tudod, mondta Vadmalacnak a Komája, felszabadultam én is. Úgy értem, kikerültem a szolgaságból. A függőségből. Vadmalac nem szólt, csak komolyan figyelte a sortársát, barátját. Aki nem tudta abbahagyni: – Világosodik a kép, tisztult a fejem. Mígnem teljesen független lettem.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Feltámadás

április 4th, 2018

Vadmalac Komája újabban búvárkodik. Kezdetben amatőrként az egyesületben, de egyre gyakrabban megbízatásokat kap. Például egy barlangi tavat térképeznek fel. Hát éppen ez a problémája… – Tök sötét van – meséli a mentorának. –Ott lenn. Csak a homlokunkra erősített lámpák világítanak.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Áprilisnak bolondja

április 2nd, 2018

”Lemondott a községházon az elnök!” – ezzel az újdonsággal állított be Vadmalac komája. Vadmalac somolygott röviden a bajsza alatt, majd Malackára kacsintva ezzel rukkolt elő: ”Nekem mondod, engem választottak meg elnöknek”.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Malacka énekel

március 31st, 2018

Feküdtek egymás mellett, béke volt a lelkükben. Szürküllődött, azaz a sötét átment már estébe. S akkor Malacka énekelni kezdett. Vadmalacnak nedves lett a szeme az énektől, ettől az egyenes, őszinte hangtól. Amelyikben benne volt az élet, ugyanakkor mérhetetlen mélység – egyszerre és szavak nélkül.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Gengszterek

március 30th, 2018

Leheveredtek a Tölgy alá, annak a földből kiálló gyökerére. Öreg volt a Tölgy, sokat látott. Mindent hallott, semmit sem jelentett, megbíztak benne. Mert olyanok voltak, mintha mindketten ügyészek az Erdő jövőjét illető titkos perben, Vadmalac meg a komája. ”Hazudnak – kezdte a koma -, kezdettől fogva hazudtak.”

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Ha kék az ég

március 29th, 2018

Mese felnőtteknek 1. Mondat korábban szabadnak érezte magát, ám színeződni kezdett az ég kékje, helyenkén szürkült, azaz szennyesedett. Ők, ugye, azt vallották, hogy akkor szabadok, ha kék az ég…

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Utazz Moszkvába!

március 26th, 2018

Vadmalac Komája szokásától eltérően már délelőtt beállított a mentorához. Mancsában egy óra, szemében kérdések. Azt mondták neki, hogy állítani kell, ő viszont nem meri, mert akkor automatikusan nyár lesz. S hát tavasz is alig volt. És ha állítja… megnyúlik a nap? Bekopogtat neki Einstein az égből?

Read full article | No Comments »

Kopirájt / Gergely Tamás: POFONEGYSZERŰ

március 24th, 2018

Elszaporodtak napjainkban a diktátorok – most nem mondok neveket, ismerjük őket mindnyájan. Felismerjük őket, vagyunk egypáran… mindegy, az egy másik téma. Más tál tészta, akarom mondani.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Jókedvre derül

március 23rd, 2018

Vadmalac két dologból tudta meg, hogy megjött a tavasz: egyrészt kinyílt a kertjükben a hóvirág. Három. És hát ha egy fecske, azaz egy szál hóvirág nem csinál tavaszt, a három már tekintélyes szám, az már maga az új élet. A másik a madarak csiripelése volt, az ő tavaszi énekük, be nem áll a csőrük, és […]

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Jókedvre derül

március 22nd, 2018

Vadmalac két dologból tudta meg, hogy megjött a tavasz: egyrészt kinyílt a kertjükben a hóvirág. Három. És hát ha egy fecske, azaz egy szál hóvirág nem csinál tavaszt, a három már tekintélyes szám, az már maga az új élet. A másik a madarak csiripelése volt, az ő tavaszi énekük, be nem áll a csőrük, és […]

Read full article | No Comments »

Kopirájt / Gergely Tamás: BÁLNÁT TENYÉSZT

március 21st, 2018

Olvasom, hogy napi száz gramm húst kellene ennünk, ennyit még megbírunk takarmánnyal. Viszont mi (mi, emberek) tripla annyit zabálunk, arról nem is beszélve, hogy a kínaiak is lassan felfejlődnek.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Kérdés

március 20th, 2018

Csodálkozott Vadmalac Komája: olyan szép napsütés odakint, s a mestere sötétségről beszél. Az egüket elborító fekete felhőkről. Feszültségről, csapatösszevonásokról, nukleáris versengésről. Aztán kipróbálta: lehunyta a szemét, s hát borúsnak látta az eget maga is. Megijedt. Ezért kinyitotta újra a szemét, lássa a napot legalább. A napot nézte, meg a mentorát.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Ünnep

március 19th, 2018

Vadmalac komája kissé pityókosan állított be, s nem egy, hanem annyi zászlóval, amennyien voltak. Lettek. De annyira kalimpált velük, hogy Vadmalacnak rá kellett szólnia: ”Még kiszúrod velük a gyerek szemét!”

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Rózsa

március 11th, 2018

– Ez volt a legszebb! – mondta Malacka az arcához emelve. Semmiféle tüske nem szúrta meg, Vadmalac külön vigyázott arra. Előbb tüskét is rajzolt annak a képzeletbeli virágnak, amit a mancsával formált, csak úgy, maga elé, azaz a légbe. Tüskét, mert az igazinak is van, de azután levágott belőlük, éppen csak jelzésszerűen jelentek meg a […]

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Kimar

március 9th, 2018

Komája támadott megint. Tehette, szabad volt a szó, s a büszkeség korán is átestek régen. – Végül is kimaradtál – fonta a szót, a gondolatot. – Elhúzott melletted a század. “Mondjad csak, mondjad!, gondolta Vadmalac. Megérdemlem, megérdemeljük mi mind.”

Read full article | 1 Comment »

Gergely Tamás: Nirvána

március 3rd, 2018

Figyelte Vadmalac a bőséges havazást. Sűrű nagy pelyhekben hullott a hó, már-már a távolba nézni is nehezen lehetett. S mivel a lakásból látta ezt az egészet, csend honolt körülötte. Csend a lelkében is.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Bükk

február 27th, 2018

Kolbászt töltöttek a nappali széles asztalán Malackával. Vadmalac arra koncentrált, úgyhogy elsőre nem is értette a kérdést. – Belőled maradt egy rész a Bükkben, vagy egy részt a Bükkből magaddal hoztál?

Read full article | No Comments »