Search Results for “Gergely Tamás”

 

Gergely Tamás: Kettejükről szól

május 25th, 2017

– Gyere csak! – mondja a komájának, ahogy az belép. Még be se lép, lába a levegőben. Láthatóan fontos a közölnivalója. Az is. – Álmomban színdarabot írtunk. Írtunk, illetve benne is voltunk. Komája csak nézi, felhúzott bal szemöldöke homlokán ragad. A kíváncsiságtól. – Azaz kettőnkről szólt a darab, nem volt készen, folyamatosan írtuk.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Kinek neve, kinek feladata

május 23rd, 2017

– Vadmalac – vetette oda, tulajdonképpen foghegyről, bár megalázni dehogyis akarta. Azt akarta elkerülni, hogy a fa őt modorosnak találja. Erre vigyázott. Az úgy is vette. Vagyis semmiképpen sem rossz néven, sőt megpróbálta maga is: – Zselnice – mutatkozott be, de aztán kijavította magát, mert úgy volt szoktatva: – Zselnicemegy.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Ott benn

május 18th, 2017

”Te, ott benn!” – mondta újra Vadmalac. Kissé zavarban volt a megszólítással, hiszen önmagát szólította volna, vagy meg is tette? ”Mert mit látok? – fogalmazott magában. – Egy sörtét. Élénk, de kicsi szemet, közepesen fejlett agyart, ha a tükörbe nézek, de téged, soha!” Hiszen a tükör előtt állt.

Read full article | 1 Comment »

Gergely Tamás: Öl a szó

május 16th, 2017

Kismalac a vízipisztolyával játszott. Majd Poszeidónra tért át, egy nagy szigonnyal hadonászott. Vadmalac komája igen elmés pillanatában leledzett, talán az istentisztelet ihlette meg, rábök a gyerek szigonyára, s azt mondja, kissé hajlottan vagyis felfele sandítva mentorára: – A szó is meg tud vágni.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Újabban

május 13th, 2017

– Én újabban… – kezdte el a mondókáját Vadmalac. Malacka, sőt a gyakran náluk tartózkodó haver, ”koma”, ahogyan egymás között nevezték, szóval kissé meglepődtek, megérezték a pillanat emelkedett voltát. Hát ha Vadmalacnak kinyilatkoztatása következik… Szóval csend lett, Malacka megállt a vasalásban.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: A Fifi

május 11th, 2017

/* Mire gondolt az író? */ Júniusban jelenik meg Fifi című könyvem az Üveghegy Kiadónál. Hogy mire gondoltam írásakor, tisztázom azt is azonnal, előbb hadd mondjam el, mire gondolok most. Arra, hogy “végre!” Mert a meseregény megjelenésének története van…

Read full article | 3 hozzászólás »

Gergely Tamás: Beporoz

május 10th, 2017

Bámulta az eget, figyelte, hogyan szállnak a sirályok. Egy kis katicabogarat is észrevett, az egy ideig a beüvegezett terasz egyik üveglapján araszolgatott, majd feladta, s elrepült. Vadmalac félve nézett utána, ”nehogy egy sirály elkapja!” Azután észrevette a húsvéti nárciszt. Húsvét ugyan már régen elmúlt, ám ez a tő csak most ébredt fel, virága teljében leledzett.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Az én Koreám (2017.05.03)

május 9th, 2017

MIT MOND HOSSZU LAJOS? Azt mondja Hosszu Lajos, amikor a könyvtárban nemrég megkeres, és én neki egykoron megtörtént dolgokat említek, hogy ”na, ezt kellene megírnod, Tamás!” Szörnyűségeket mesélek a Ceaușescu diktatúrájából, ami még őt is meglepi. Ő ugyanis anyaországi magyar, lágyabb diktatúra, ugye…

Read full article | 2 hozzászólás »

Gergely Tamás: Pezsgő

május 8th, 2017

Malacka a pezsgőt szereti, úgyhogy Vadmalac is azt issza, közben elmélkedik. Még mindig el tud csodálkozni azon, hogy szőlőből készítik, s hogy pezseg. Mitől? A buborékokat bele ki dugta? Két kortyolás közben a felhőket is figyeli, olyan a mutatványuk, akár egy élő festmény. Az előbb még sárgás volt, most egyetlen haránt elhelyezkedő szürke test. Oldalak […]

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Helikopter

május 7th, 2017

Helikopter keringett a feje fölött. Nagyváros – a fejük fölött. ”Mennyi? Kérdezte magától a sugarában vagyunk legalább százezren.” Arra gondolt, betörőket keresnek. Hogy mennyire effektív… ”Mindegy”, legyintett. Előjött sajnos egy régi emléke Bükkből, amikor a helikoptert a lakosság ellen használták. Elnémították a pap szavát, amikor az egy ellenállót temetett.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Kapavágás

május 6th, 2017

A koma már évek óta eljárt hozzájuk, de csak aznap vette észre, hogy Vadmalacnak van egy mély ránc a homlokán. A közepén, s lefele tart a két szemöldök közötti szabad nyereg irányába. ”Kapavágás?” – tette fel a kérdést. Amit Vadmalac nem tudott hogyan értelmezni: vegye úgy, hogy komája azt hiszi, munkahelyi balesetet szenvedett? Vagy hogy […]

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Nyugtalan

április 26th, 2017

Vadmalacnak újabban apró villanások zavarták a látását. Egészen pontosan olyanok voltak ezek, mint egy-egy hullócsillag. Mind a két szemén, szemhéján, belül. Amikor komája jött, hogy valamiféle nyugtalanság van a levegőben, ő, ugye, a város központján áthaladt, Vadmalac fejében világosság támadt: akkor azt az ő agya ezekben a belső hullócsillagokban reagálta le.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Büdöske

április 23rd, 2017

”A büdös nem lehet szép!” – kurjantotta Vadmalac komája, úgy, hogy még az utcára is kihallatszott. A virágokról beszélgettek, vasárnap délután, éppen hogy ebéd után. Vadmalac számára az ilyen kategorikus kijelentések megszokottak voltak, komája is, munkahelye is ennek a biztos morálnak felelt meg, de ő meg sose adta fel, mintha küldetése lenne, valamiféle magára vett, […]

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Lehullott

április 21st, 2017

Pontosan eléje hullott. Az első gondolata az volt, hogy megütötte magát. A fecske. Aztán azt a félelmét azzal hessegette el magától, hogy a hótakaró bizonyára megvédte a zúzódástól. Aznap éjjel havazott, hullott legalább tíz centiméter.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Francia

április 20th, 2017

Kórust hallgattak, zenét, más szóval, mégis mintha két ellenséges fél nézne egymással farkasszemet. Bár Vadmalacnak úgy tűnt, utólag magyarázza bele a keserűséget a képbe. ”De hát a többiek hol voltak?” Emlékezetében csak ő meg a komája, s rajtuk kívül semmi közönség. A kellemetlen a dologban az volt, hogy nem értették, azok mit énekelnek.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Összefog

április 18th, 2017

Ahogy rendezett a lakásban, meglátta a húsvéti liliomot. ”Húsvéti nárcisz”, javította ki magát. ”Elaléltak.” Odament hozzájuk, de mielőtt kivette volna őket a vázából, összefogta, összeszorította, közel hajolt hozzájuk, és azt mondta: ”Köszönöm nektek!”

Read full article | 1 Comment »

Gergely Tamás: Nyuszi

április 16th, 2017

Vadmalac a nyulakat nem szerette. Látni se, ha egy-egy felbukkant a lakása közelében, elhajtotta. ”Hess!” Jobbat nem tudott, hiába mosolyogtak rajta. Nem tanították meg, hogyan kell, a családban nem volt szokásos a nyulak hajkurászása. Megértették viszont a nyulak – ahogy meglátták a Vadmalac szőrös karját a levegőbe emelkedni, iszkoltak is el.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Festék

április 15th, 2017

Komája meglepődött, amikor Vadmalacot bilincsben vezették elő. Pillantása maga a kérdőjel, mire Vadmalac magától mondta: ”Keveset aludtam, ennem alig adtak.”

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Támadás

április 14th, 2017

Vadmalacot hátulról érte a támadás. Sétálóutca, erre nem számított. Beugrott egy kapu alá, beugrott, beugrott! Mellette valaki elterült, véresen terült el. ”Mozog?” – tette fel magának a kérdést.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Villódzás

április 12th, 2017

Vadmalacot leszúrták. Előbb hátból, aztán valaki nekiment elölről, már nem is tudta, ki barát, ki ellenség. ”Nem mindegy?” – ez volt az utolsó gondolata, gondolattöredéke. Utána már csak villódzásokat látott, mintha repülővel szállt volna be zivatarba.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Szplín

április 10th, 2017

Az ágyban feküdt, de szívesen mutatta, hogy ott ”valahol lent” húzódik az a nyugtalanság-hullám, amelyiket inkább kéknek képzelt el. Miért, maga sem tudja. ”Lecsúszott bokáig?” – kérdezte a komája, aki mindig is konkrétabb, mondjuk úgy, földközelibb volt. De nem, nem bokánál kell keresni. Vadmalac valahogy úgy érezte, valamiféle megmagyarázatlan szplín nyugtalanítja. ”De mégsem az, nem […]

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Számítják az időt

április 8th, 2017

Szaladt a komája egy csörgőórával a kezében. Távolról úgy nézett ki, mintha előzőleg kibelezte volna, de csak a kesztyűje lógott le, fázós tavaszi napra ébredtek.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Nádiveréb

április 7th, 2017

Azt hitte, komája tévedett, vagyis hogy ”nádirigó” helyett mondott ”nádiverebet”. Ki is javította, de kiderült, õ maga téved. ”Mi akkor a nádiveréb? – kérdezte. Nemhiába volt komája ornitológus, érkezett azonnal a szakszerû válasz: ” A pintyfélék családjába tartozó, nádasokban, füzesekben, vizek mentén élő, rovarevő énekesmadár.”

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Félkör

április 5th, 2017

Komája közvetlenül mögötte lépdelt, de úgy, hogy Vadmalac nem vette észre. Nagyon el volt foglalva magával. A koma csak annyit látott, hogy Vadmalac derékban megdőlve a flaszteren egy félkört ír le. Mint ahogyan – emlékezett még a gyermekkorában látottakra – a felgerjedt pulyka szokott, széttárt tollával a poros földet seperve.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Földönkívüli

április 4th, 2017

Komája jött a hírrel, hogy a földönkívüliek tartják fogva bolygónk lakóit. Olvasta valahol. Ők határozzák meg, mit csinálunk. Vadmalac elgondolkozott ezen. Majd kis idő múlva arra kérte a komáját, emelje fel a bal karját. Komája felemelte.

Read full article | No Comments »