Search Results for “Klasszikusok kézfogása”

 

Klasszikusok kézfogása: Jókai Mór

február 5th, 2018

AZ ERDŐK LEÁNYA  (VII.) A leány egyedül maradt. Mintha a láz gyötörné, reszkettek tagjai, rázkódott, remegett, a hideg veriték gyöngyözött homlokán. Miért tanult emberi hangokat érteni? Miért kellett emberi sziv mélyébe látnia? Miért hagyta el erdejét, fenevad társait? Örülhetett volna tovább is a napsugárnak ott, lehetett volna nyugalmas állat, melynek nem fáj a lélek. Miért […]

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Jókai Mór

február 4th, 2018

AZ ERDŐK LEÁNYA  (VI.) Darvai az idő óta nem látta többé a leányt. – Másnap rögtön elhagyta kastélyát, oda volt több hónapig, hirt sem hallatva magáról. A leány ez alatt ott maradt bezárva azon rejtett szobában, melynek csak egyetlen ablaka volt a legtetején, azon bocsátottak le az ő és medvéje számára eledelt.

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Jókai Mór

február 3rd, 2018

AZ ERDŐK LEÁNYA (V.) Egy estve jókedvü czimborák gyültek Darvaihoz, köztük a medvevadász is. – Elvesztéd fogadásodat czimbora, szólt hozzá a legelső üdvözlet után a házi úr. Az erdei leány nálam van. – Tartok tőle, viszonzá ez gúnyosan, hogy a vad helyett valami nagyon is szelidet helyettesitél, egyébiránt rajtam áll elismerni: ha valóban ő-e az […]

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Jókai Mór

február 2nd, 2018

AZ ERDŐK LEÁNYA (IV.) Ez idő óta a vadleány gyakran kijárt erdejéből a kisded faluhoz, mikor a lakosok mind elmentek munkára s csak a gyermekeket hagyták otthon. Ilyenkor addig kiáltozott, mig a pórfiú meghallá s elébe ment az erdő széleig, ott eljátszogatott vele a leány, hozott neki tarka madarakat, piros erdei gyümölcsöt s csudálatos csigahéjat, […]

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Jókai Mór

február 1st, 2018

AZ ERDŐK LEÁNYA (III.) A holdnak nagy udvara volt az égen, egy nagy széles fényes gyűrű, mit a bűbájos égi vándor maga körűl vont az égen. E fényes körön belől ezüstkéknek látszott az ég, a csillagok kifénylettek belőle rezgő pillogásaikkal, túl a fényövön alaktalan köd borongott, s gomolygó szürke gőz körűlhullámzotta a bűbájos ragyogó kört, […]

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Jókai Mór

január 31st, 2018

AZ ERDŐK LEÁNYA (II.) Még sötét van mindenütt, – a csillagok égnek, emberek alszanak, s már a Tátra legmagasabb csúcsán piroslik a hajnal fénye, mikor maga a nap még a tengerek alatt jár. A magas csúcs hófedett alakja rózsaszinűen jelen meg a múló éjszakában, a fekete-kék csillagzatos éggel csodás ellentétben.

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Jókai Mór

január 30th, 2018

AZ ERDŐK LEÁNYA (I.) Három ifju lovag ült együtt a kastély erkélyén. Kettő közűlök közönséges alak, kikre nincs miért figyelmet forditani, a harmadik a kastély ura. Darvai Ernő szép szőke fiatal ember, ki az alatt, mig társai koczkáznak, mesélnek és kaczagnak, az erkélyen kihajolva, a távol kéklő erdőkre bámul.

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Kiss József

január 25th, 2018

BALLADA A LÁBAKRÓL Marengónál a nagy sikon, A marengói csatán Elvesztette a két lábát Hős Mackenzie kapitány. Napoleon felszedette És sirva ment utána: «Kapsz uj lábakat kapitány, Gárdisták kapitánya!»

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Weöres Sándor

január 22nd, 2018

Ha nézem a világot Ha nézem a világot a világ visszanéz azt mondom, összevisszaság ő feleli, teljes egész.

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Áprily Lajos

január 17th, 2018

Két város Kolozsvár, Enyed Egyiknek eget vert a kedve, harangozott, tombolt, dalolt. A másik ült a nagy homályban, és a harangja néma volt.

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Sarkadi Imre – SZÁZ ÉVE SEGESVÁRON (12)

január 8th, 2018

Egy diáktüzér naplója XII. Egy vállsebbel, amitől megbénult a jobb karom, túléltem a segesvári csatát. Sokáig feküdtem seblázban. Éppúgy nem emlékeztem, mi történt, mint az első sebesülésem után sem emlékeztem. Nem is vettem észre, hogy közben vége lett a szabadságharcnak, vége lett a szabadságnak.

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Sarkadi Imre – SZÁZ ÉVE SEGESVÁRON (11)

január 7th, 2018

Egy diáktüzér naplója XI. Ahogy Petőfi elment, mintha elromlott volna a hangulatunk. S dél lehetett, amikor elrepedt az ágyú. — Nem megmondtam – morgott az öreg a füstölgő pokrócokkal babrálva. A hadnagy meg úgy káromkodott, hogy a végén már azt hittem, elsírja magát. — Az anyád. . . most akár leülhetünk makkot sütni.

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Sarkadi Imre – SZÁZ ÉVE SEGESVÁRNÁL (10)

január 6th, 2018

Egy diáktüzér naplója X. — Úgy érzem itt magam — mondta Petőfi —, mintha látogatóba jöttem volna. Ahogy a gróf kisétál a mezőre, amikor a cselédeiről szakad az izzadság. Megáll előttük a homokfutójával, aztán biztatgatja: no, ez derék, emberek, csak így dolgozzatok tovább. . . Azzal visszaül a kocsiba, s megy. Mosolyogtunk s hallgattuk. Olyan […]

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Sarkadi Imre – SZÁZ ÉVE SEGESVÁRNÁL (9)

január 4th, 2018

Egy diáktüzér naplója IX. Nagyon korán ébresztettek. Az előző nap és este élményei, a tervezgetések, amelyekkel lefeküdtem, s a hadsereg, tüzérség és az ügy, az újra naggyá, széppé vált ügy annyira kifárasztottak, hogy háromszor-négyszer is költögetni kellett. Azt hiszem, valami tapintattal lehettek irántam, hogy egyszer se rúgtak oldalba költögetéskor, pedig már majdnem mindenki rendben állt, […]

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Sarkadi Imre – SZÁZ ÉVE SEGESVÁRNÁL (8)

január 2nd, 2018

Egy diáktüzér naplója VIII. A beosztásom igen hamar megtörtént. Féltem pedig egy darabig, hogy majd a tüzérségnél is csak a fejüket vakarják az emberek, aztán elküldenek innen oda, onnan meg máshova… – de már az első percben láttam, hogy nem így lesz, nem úgy, mint az újoncozáskor Vásárhelyt. A tűzmester,, akinek átadtak, kikérdezett szolgálati helyeim […]

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Sarkadi Imre – SZÁZ ÉVE SEGESVÁRNÁL (7)

január 1st, 2018

Egy diáktüzér naplója VII. Hajnalban alig indultunk, láttuk, hogy jönnek mindenfelől a katonaszekerek. Jól ösz-szeszedhették a járőrök éjszaka a sok elcsellengett lovast, fogatost, szinte népvándorlásnak látszott, ahogy egyre sűrűsödött a látóhatáron a sok jármű. Negyvenet, ötvenet össze tudtam számolni hirtelen. S most, hogy nem egyedül baktattunk már, Páka is odasuhintott a lovak közé, versenyeztünk a […]

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Sarkadi Imre – SZÁZ ÉVE SEGESVÁRNÁL (6)

december 31st, 2017

Egy diáktüzér naplója VI. Másnap délelőtt zeneszóra lettem figyelmes : az újoncok vonultak a városon keresztül a tábor felé. Lehettek vagy hatvanan, mindegyike annyira felszerelt, mint én: egy katonasapka a fején. A hátrább állóknak már az se jutott. Ezredesem éppen útra készülődött, engem ellátott utasításokkal. Ne menjek messze a háztól, ha megyek is valahová – […]

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Sarkadi Imre – SZÁZ ÉVE SEGESVÁRNÁL (5)

december 29th, 2017

Egy diáktüzér naplója V. A harmadik pohár bor után megvidámodtam, kezdtem rózsásabb színben látni a világot. Mégsem jutottam olyan rossz helyre… A gróf úgy hozott be magával, mint titkárféléjét… aki cselédje ugyan, de hozzá tartozik, küldözgeti ide-oda, de leül vele egy asztalhoz. S nem is csinálta mindezt fölényesen, alig törődött velem, mintha ez volna a […]

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Sarkadi Imre – SZÁZ ÉVE SEGESVÁRNÁL (4)

december 28th, 2017

Egy diáktüzér naplója IV. Dél lett, mire a gróf reggeli szállását megtaláltam. Nem volt ott senki a háziak közül, csak a legénye: nagydarab, lassú beszédű székely ember. Nem is fiatal már, lehetett vagy negyvenéves. Húzogatta a vállát, hogy elmondtam neki. — Hát ez nem volt jó? — Úgy látszik, nem.

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Sarkadi Imre – SZÁZ ÉVE SEGESVÁRNÁL (3)

december 27th, 2017

Egy diáktüzér naplója III. Dél lehetett, mire a református iskolánál rátaláltunk a toborzóirodára. Voltak ott katonák is, őgyelegtek szájtátók is sokan, ‘ egy-két legény úgy ment el már tizedszer a kapu előtt, hogy mégis be kellene menni, aztán továbbhaladtak tizenegyedszer is. Mátyás bácsi megszorongatta még egyszer a kezem, aztán bebocsátott.

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Sarkadi Imre – SZÁZ ÉVE SEGESVÁRNÁL (2)

december 25th, 2017

Egy diáktüzér naplója II. Egy hónap múlva már jól tudtam járni. Igaz, kicsit húztam a sebesült lábam, csakugyan merev volt térdben, ahogy az első orvos megjövendölte, de nem is ez volt már ekkor a legnagyobb baj. Itt laktam Mátyás bácsinál immár egy hónapja, alvóhelyem volt, kosztom volt, barátságban sem volt hiány, csak éppen azt nem […]

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Sarkadi Imre – SZÁZ ÉVE SEGESVÁRNÁL (1)

december 24th, 2017

Egy diáktüzér naplója I. Késő tavaszon sebesültem meg, nem is emlékszem rá, hogyan. Lövést kaptam a combomba, valamivel a térd fölött: nem vettem mindjárt észre, csak mikor zsibbadni, fájni kezdett. Eleinte nem is nagyon, később egyre jobban, aztán másnapra már az eszméletemet is elvesztettem. Arra néha-néha feleszméltem, hogy a sebesültszállító szekér megdöccen, mert rossz volt […]

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Szántó György – A HÁROM PETŐFI (10)

december 23rd, 2017

A szobor Görgey egykori segédtisztje, Reményi Éde összehegedülte hangversenykörútjain a szoborra való pénzt. A szobor, a bronzba öntött gondolat ott állott már a Duna-parton, nemzetiszín leple alatt. Égy ország készült a leleplezés ünnepségéire. És a szabadság költője, aki megjárta a poklot is, harmadnapra feltámadott halottaiból, mint a testet öltött Ige. Versei bronznál maradandóbban hirdették: Exegi […]

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Szántó György – A HÁROM PETŐFI (9)

december 22nd, 2017

A harmadik Petőfi A birtokunkba került naplórészletek itt megszakadnak. Nem tudjuk, hány oldalt tépett ki az elnyűtt füzetből valaki, a lapok nincsenek megszámozva. Még kevésbé tudjuk, miért tépte ki az illető, és ki lett légyen a füzet megcsonkítója. Csak annyi bizonyos, hogy a feljegyzések öt év múlva folytatódnak. Szó szerint adjuk őket közre, és az […]

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Antonio Vivaldi

december 21st, 2017

Évszak-versek (amelyekre a Négy évszak című zeneműve épült) A tél Fekete felhőkből jönnek keményen a szörny-szelek s szigorúan morognak, a percek lépte koppanó az éjben, a végtelen fagy fogakat vacogtat.

Read full article | No Comments »