Search Results for “Klasszikusok kézfogása”

 

Klasszikusok kézfogása: Hegyi Endre

május 11th, 2017

Sirató ének In memoriam Jékely Zoltán Körülvettek a cintermek fejfái Téged s a halál siralmai engemet Rólad szól most e sirató ének hogy onnan többé ki nem eresztenek

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Hegyi Endre

május 8th, 2017

Eltűnt Eltűnt, talán még tíz évvel ezelőtt… A sétányok fái s a járókelők ismerték jól, tavasztájt különösen boltívek hűs mélyén és fent a hegyen

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Hegyi Endre*

május 7th, 2017

Májusi kék ég Dsida Jenő emlékezetére Ragyogó hajnalon jött meg a május, illatos rétek és erdők honából, kerget a véred, hogy lombjuk alá juss, gépkocsizajtól jó messze ki, távol. Kék ég feletted és haragoszöld lent –  városi ember már ennek is örvend.

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Forgács Antal

április 26th, 2017

Balatoni táj Mint gyöngy fénylik a láthatár, a csend mint óriás madár lebeg a táj felett.

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Bálint György

április 16th, 2017

Ó, SZENT KISEBBRENDŰSÉG! A lelkiismeretesség tragédiája játszódott le Kemecsén. Áldozata Szakács Lajos, akiről most, szomorú halálesete után, nyugodtan elmondhatjuk, hogy Európa leglelkiismeretesebb embere volt. Szakács Lajost pályaőrnek nevezte ki a vasút. Mikor a kinevezést megkapta, felakasztotta magát. Azért lett öngyilkos, mert félt, hogy nem lesz alkalmas új hivatásának betöltésére. “Nem akarom, hogy csalatkozzanak bennem” – […]

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Forgács Antal*

április 14th, 2017

JÁTÉK 1 A tájon a hold ezüst leve csorog, kinyílik az éjjeli tátika és a zörgő szára körül forog.

Read full article | 4 hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Kosztolányi Dezső

április 10th, 2017

A TENGEREN Hajóm, ez az acél-bordáju viziszörny, inogva lebeg a hullámok viharos taraján, mint egy parafadugó. Lüktetve, pihegve, nehezen lélegezve alussza lázas délutáni álmát a viz s valami különös, kemény felfelé-nyomást, valami borzalmas dagadást látok és érzek mindenütt. Kék messzeség előttem és utánam – szabad a pálya – ég és viz között lebegek, szilaj vadászkedv […]

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Kosztolányi Dezső

április 5th, 2017

TÜCSÖKDAL AZ ÉJSZAKÁBAN Valamikor – két vagy három éve lehet már – gyorsvonaton robogtam egy nyári szürkületkor. Kihajoltam az ablakon s szinte beleszédültem a fekete, szénaillatos sötétségbe. Kezemben egy hosszu, finom cigaretta parázslott s lankadtan, tétlenül néztem, mint alszik el, szenesedik meg, feketül hozzá az alvó, mozdulatlan éjszakához. A kerekek süket dübörgésében egyszerre csak egy […]

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Kosztolányi Dezső

április 4th, 2017

A VÁSÁRBAN A zugó városban, a rohanó életárban elesett egy fáradt, öreg ember. Ősz haját bemocskolta a sár, de ő azért csendesen feküdt lenn s szemlélte a csillogó batárokat, a töfögő-pöfögő gépkocsikat, a tevés-vevésnek s a fáradhatatlan munkának csillogó változatosságát. Sokáig néztem ezt az aggot, ki – ugy látszott – nagyon kényelmesen érezte magát a […]

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Gergely Ágnes

március 13th, 2017

Egy magányos mesterhez Egyetlen jázmin-könnyűség a hold. A templomtorony héja csupa szöglet. Barlangba vágyó embrió-kobold, a hold a torony oldalára görnyed,

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Szabó Magda

február 20th, 2017

Szörnyeteg Disznót öltek, most pörkölik, a nyers gally sír, sziszeg, ropog, komondor nézi elmerülten, amint egy részeg tántorog,

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Juhász Gyula

február 18th, 2017

Térzene Felgyöngyözik a kisváros ködéből Honvágyóan az alkonyi zene, Majd szikrázón a szürke ég felé tör, Mintha a tűnt nap lelke zengene.

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Juhász Gyula

január 27th, 2017

Nefelejcs I Bús Morva mentén árva kis Szakolca, Emlékszel-e a régi vándorodra, Ki itt tanyázott két keserű évet És bús ifjúból bölcs öreglegény lett?

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Dsida Jenő

szeptember 12th, 2016

Szeptember Pirosodik a vadszőlő-levél. Most megint régi leveleket olvasok. Délután hideget fúnak a völgyre a halaványkék havasok.

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Vas István

szeptember 3rd, 2016

Egy festőhöz Ne vedd zokon, barátom, de zavar ma A harsány kék, piros, az éles barna, Két izmos hős, ki kűzd a képeden. Nem az erős, de az, ki fáradt, Nem vonz a gőg, csak az alázat, Már más a szép nekem.

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Lászlóffy Aladár

augusztus 30th, 2016

Hegedűverseny Felsorakoznak tele széksorok, a csend előtt minden recseg-ropog, a hangolás, a zsongó félhomály, mindenki ül, két fontos ember áll.

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Sárközi György

február 24th, 2016

EMLÉKEZÉS EGY VÉN MALOMRA Nem tudom, mi történt velem, Szomorú vagyok semmiért, – Mint a malom, amely alól Hirtelen kiszáradt az ér.

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Olosz Lajos

február 23rd, 2016

Aranyavar Berde Máriának Sápadt arccal, nagy betegen kékkárpitú, aranyhímes kereveten fekszik kincses nagyúr: az Ősz.

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Reményik Sándor

július 1st, 2015

AKAROM Akarom: fontos ne legyek magamnak. A végtelen falban legyek egy tégla, Lépcső, min felhalad valaki más, Ekevas, mely mélyen a földbe ás, Ám a kalász nem az ő érdeme.

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Dsida Jenő

június 28th, 2015

NYÁRI KALAND Csillogott aranyfüst-hajad. Beletűztem egy kis galyat s lefeküdtem, hol keserü illatba vont lágy mesefü.

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Szabó Lőrinc

június 25th, 2015

ÖRÖK ÉLET Mint egy csapda, nyílik és csukódik a testem, folyton szűri, amibe belekeveredtem.

Read full article | 3 hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Jankovich Ferenc

június 21st, 2015

MENEKÜLŐ NAP Templom mögött a temető, és minden, minden arra megy: arra szalad a lüktető nap is és arra néz a hegy,

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Tersánszky Józsi Jenő

június 19th, 2015

ÁLLOK ITT EGYMAGAM AZ ÚTON Hallod-e végzet, titok, élet, lélek, Nincs alakod, amiben féllek!

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Sárközi György

június 18th, 2015

EMLÉKEZÉS EGY VÉN MALOMRA Nem tudom mi történt velem, Szomorú vagyok semmiért, – Mint a malom, amely alól Hirtelen kiszáradt az ér.

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Devecseri Gábor

június 14th, 2015

NYÁR ELÉ Boldog, akinek menyországa van. Lám én is ugy várom már, hogy mikor jön az arany nyár, várom boldogan, mint esővizet a száraz bokor.

Read full article | No Comments »